Jó reggelt!
5:00 - nem kelsz fel?
5:15 - méz vagy édesítő?
5:20 - kész a reggeli?
5:35 - mész a fürdőbe?
5:40 - állatokat megeteted?
5:50 - van ingem vasalva?
6:00 - kutyák kaptak vizet?
6:10 - este mikor jössz?
6:45 - hol vagy?
6:55 - kérsz valamit?
7:30 - a lábtólón végeztél?
8:30 - jó reggelt, milyen volt a hétvége?
8:40 - új ez a ruha?
8:45 - fodrásznál voltál?
8:45 - reggeiztél?
8:55 - lesz meeting?
9:05 - mit látsz a hónapra?
10:00 - küldtem mailt megkaptad?
10:15 - mikor tud elindulni?
10:30 - foglaltál tárgyalót?
11:00 - mikorra tudod megcsinálni?
11:15 - gépnél vagy?
11:50 - van ebéded?
12:00 - lejössz velem?
12:05 - van valami jó?
12:15 - nem ebédelsz éppen?
13:30 - erre te mit adnál?
14:30 - kávét valaki?
14:35 - hozol nekem is?
14:40 - leülünk  a csobihoz?
15:00 - küldesz leadásit?
15:05 - küldesz mintát?
15:15 - nem zavarlak?
15:15 - tudunk foglalni?
16:30 - ha most küdöm az még belefér?
16:59 - meddig vagytok?
17:30 - már csak te vagy?
17:50 - jössz?
17:50 - mosdó belefér?
18:05 - hányadikon parkolsz?
18:50 - fáradt vagy?
18:55 - éhes vagy?
19:00 - ellátod az állatokat?
19:15 - tojásokat kiszedted?
19:00 - vacsorázunk?
19:30 - meleg a víz?
20:30 - van valami a tévében?
20:45 - ezt láttad?
21:00 - ezt olvastad?
22:00 - szeretsz?
Jó éjt!

Nézegeted a kezdő futóknak szóló edzésterveket és elkeseredsz? Mindegyik azzal kezdődik, hogy fuss egy percet és sétálj egy percet váltakozva? Te pedig egy percet sem tudsz futni, vagy ha igen, akkor egy perc pihenő után is még levegőért kapkodsz? A második perc futás gondolom már reménytelen... Még hogy ezt 10x ismételd...

Még januárban elhatároztam, hogy amint leadok 5-8 kg-ot, megkezdem a kondis edzéseket, és végre megtanulok futni. De magam is a fenti problémával küzdöttem. Annyira rossz állapotban voltam, hogy maximum fél perc futás után le akartam fordulni a futópadról. Kinn terepen pedig még ennél is rosszabbnak éreztem. Zavart a szél, a hideg, a meleg, a göröngyös föld, minden. Kb. 10 lépés után. Mindemellett túrázni jártam, és 20-30 km természetes napi táv volt, a ennek ellenére mumus maradt. Nem tudtam elképzelni, hogy ez ekem menni fog valaha.

Mi segített mégis? Csak az elhatározás.

Elmentem kora reggel, munka előtt edzőterembe, vettem egy jegyet, és görcsberándult gyomorral rettegve néztem körül a vasakat emelgető kigyúrt pasikon, a futógépeken "repülő" atlétákon. Na, gondoltam, ez gyönyörű lesz... Felálltam a futópadra és elindítottam a szalagot. Először gyors gyaloglást választottam felfelé, ez legalább ismerős volt a túrákról, és adott némi magabiztosságot. De amikor úgy döntöttem, hogy síkra állok, és végre kipróbálom, mit tudok, 20 mp múlva rádöbbentem, hogy a minimum szint 3x annyi, amit én maximálisan teljesíteni tudok. Szerettem volna hazamenekülni, hiszen nincs olyan oldal, ahol azt gondolnák a kezdőkről - akik nem sportoltak évek óta és túlsúlyosak, hogy ők se bírnának 1 percet futni. Pedig én nem bírtam. A 20 mp minden erőmön felül volt - maximum azt elfogadom, hogy lehetett volna lassabban is próbálni. Úgy döntöttem, hogy nem adom fel. Nem érdekel, hogy ki néz, ki mit gondol rólam, hogy én vagyok a ciki szánalmas kövér lány, akkor is meg fogom csinálni. Kocogtam maximum fél perceket úgy, hogy alig vált el a tempóm a gyaloglástól, aztán 2-3 percig pihentem sétával. Hetek alatt nagyon lassan kúszott fel a kocogási időm egy percre. De akkor madarat lehetett volna fogatni velem. Tudtam közben, hogy ez még rettenetesen kevés és valójában inkább szomorú, hogy nekem arra kellett edzenem, hogy el tudjam kezdeni a futós edzéseket. Ma már 7 percet kocogok egyben, és egy perces szünetekkel két perc gyors futásokat és egy perces sprinteket váltogatok. Még mindig messze vagyok az általánosan edzett szinttől, de egyre inkább biztos vagyok benne, hogy elérem a célomat: 2 km 15 percen belül, és utána 5 km fél órán belül.  Ma már futok, és tudom értékelni, amikor könnyedén szedem a lábaimat. Amikor kimegyek a szabadba, néha már élvezem a szelet és a meleget, a napsütést és a küzdést.

Hetente kétszer biztosan, de néha háromszor, négyszer is az edzőteremben kezdek, emelgetem én is a vasakat,  már nem gyomorgörccsel megyek be és csak néha szörnyülködöm azon, amit a tükörben látok.

Semmilyen rossz érzés, vagy félelem, szégyen ne legyen gátja  a változásodnak, csak magadért csináld, meg azokért, akik hisznek benned, szeretnek, de féltenek a csalódástól és azt mondják ne sanyargasd magad, így szeretnek. Nekik 4-5 hónap múlva leesik majd az álluk, hogy milyen jól nézel ki, és ilyen régóta keményen küzdesz valamiért. Büszkék lesznek rád és te is magadra.

Hogyan találja ki magának valaki, hogy egy drótkötélen átcsusszajon két hegy közt? Ráadásul négyszer egymás után?
Például úgy, hogy gyanútlanul megnéz egy Indexes videót, ezt:

Szlovéniai nyaralásunk  tervezésekor már az első alkalommal gyorsan szaporodtak a tételek a mit csináljunk listánkon. Persze, tengerpart, Piran, Bled mellett a rafting volt az egyik fő kipróbálandó extrém sport, de én már régóta fentem a fogam egy kis zipline élményre is. Mivel a Zipline Slovenia Bovecben található, egyértelműen ez tűnt a legalkalmasabb bázisnak. Gyorsan körül is néztem, mit lehet itt még csinálni, de bár ne tettem volna ;) Hamar rájöttem, hogy itt egy hét is kevés lenne nekem.

Bovec páratlan természeti környezetben fekszik. Ha valaki nem a leggyorsabb, hanem a legszebb idevezető utat keresi, mindenképpen a Vršič hágón keresztül kell érkeznie. Ne tévesszen meg senkit a táv, a hágón nagyon lassú az átkelés a kilométerekhez képest, és úgyis megálltok majd nézelődni, fotózni. A gyorsabb út Olaszországon át vezet, a gps lehet hogy arra akar majd vinni - de NE :) A hágón sok helyen van lehetőség félrehúzódni egy fotószünet erejéig.

Bovec a Soca (Isonzó) folyó völgyében található, hegyekkel körülvéve. Nem lehet betelni a látvánnyal.

Bovecben semmi sincs 3 percnél messzebb, mindent nagyon könnyű megtalálni. Nincs átmenő autóforgalma, köszönhetően az elkerülő útnak, így senki sem száguldozik a faluban. A főtéren könnyű megtalálni azt az irodát is, akik több túra mellet a zipline-t is szervezik, de mások is közvetítenek nekik. Mi sem közvetlenül foglaltunk, hanem annál a csapatnál, akikkel raftingolni mentünk. Előszezonban nem voltak sokan, de bizonyos idősávok szombaton így is megteltek, érdemes tehát előre lefoglalni az időpontot.

Indulás előtt mindenki kap sisakot, kesztyűt és hevedert, majd terepjárókba pattanunk. Már az is élmény ahogy a hegyi uakon száguldozunk a start állomás felé.

A kilátás pedig magával ragadó - ezt látjuk, miközben repülünk.

A szervezők segítenek felapplikálni a hevedereket mindenkire, majd egy "bébi"pályán megmutatják mit kell csinálni, mindenki szépen kipróbálja, aztán mehetünk "éles bevetésre".  Innentől nincs más dolgunk, mint élvezni a sebességet, lóbálni a lábunkat  és gyönyöködni a tájban. Gyorsabban lehet haladni ha nem lóbálunk, hanem összehúzzuk magunkat gömböcbe - szerintem mindent érdemes kipróbálni a 4 páyla alatt.

Erre a programra gyerekekkel is lehet jönni, mert össze tudják őket kapcsolni a szüleikkel, hogy tandemben csússzanak.

A Zip Line kb 2,5-3 órát vesz igénybe. Kellemesen fárasztó, de garantált az újra menni akarás. Érdemes valamilyen sport- vagy túracipőt felvenni, mert itt-ott van egy kis erdei séta a két állomás közt, és a végén is gyalogosan térünk vissza a terepjárókhoz. Nem hosszúak ezek, de a csúszásmentes lépésbiztonság előny.

A csapatra is az jellemző, mint amit mindenhol tapasztaltunk Bovecben: lazaság és jó hangulat profizmussal párosulva.

A falu nyugalma és az extrém sportolók zsizsegése egyszerre van jelen, ez jár át minket miközben már az első percben érezzük, hogy ez a pár nap örök emlék marad.

Ha még sosem ültél raft hajóban, és gondolkodsz rajta, hogy kipróbáld a vadvízi kalandokat, akkor valószínűleg az a legfőbb aggodalmad, hogy vajon ez mennyire biztonságos sport, merjél-e belevágni. Ilyenkor jönnek azok a barátok és ismerősök, akik már voltak hasonló túrán és nem történt velük semmi vészes baleset, sőt simán ment minden. Ők azt fogják mondani, hogy nem lehet baj, ez nagyon biztonságos, persze hiszen gyerekeket is visznek, gondold csak meg, hogy lehetne ez veszélyes stb.

Rafting-  rémálom vagy életre szóló kaland?

Alapvetően nekik van igazuk, a rafting túrákon nem szokás meghalni, de sosem szabad elfelejteni, hogy ez egy extrém sport, így ennek megfelelően veszélyes is. Vagy legalábbis veszélyesebb, mint otthon ülni a kanapén. Akár tetszik, akár nem, ez mindenképpen több kockázatot jelent, mint sétálni az erdőben, vagy focizni otthon a kertben. A döntést mindenki magának hozza meg, és saját felelősségre vesz részt a túrákon.

Júniusban Szlovéniban Bovecben fejest ugrottunk az élményekbe. Szó szerint, hiszen vízre szállás után - talán egy perc sem telt el - felborultunk a raftunkkal. Gyakorlatilag, amiket a biztonsági eligazításon hallottunk, azok mind sorban megtörténtek velünk. Nem tagadhatom, hogy volt olyan pillanatom, amikor a folyó úgy sodort magával, mint egy pici fadarabot és én kapkodtam a levegőért a kusza hullámok közt. Nem volt minden pillanat felemelő, sőt! Csak az járt az eszemben, hogy valahogyan ki kell, hogy ússzak a partra, és utána isten engem úgy segéljen soha de soha többé a folyó közelébe sem megyek, ha kell hazagyalogolok úgy ahogy vagyok. Aztán eszembe jutottak a tanácsok, hogy ilyenkor mi a teendő, de semmi sem segített, csak az, amikor bedobtak nekem egy kötelet és szinte szó szerint kihalásztak. Amikor partra értem, remegett kezem-lábam, szédültem és masszív hányingerrel küzdöttem. Semmit sem éreztem, elöntött az adrenalin, és a "Jól vagy?" kérdésre egy határozott "Nem!" volt a válasz, de fülig ért a szám és úgy másztam vissza a hajóba, mint egy szemellenzős versenyló. Ahogy újra mindenki együtt volt, és eveztünk át a hullámokon, úgy éreztem, enyém a világ. Teljesen felszabadultam és éreztem ez a pillanat az enyém, minden percét élvezni tudtam.

A többi hajó a folyó kicsit lentebbi beszálló pontján került vízre, ők kihagyták azt a szakaszt ahol mi beborultunk, nem is történt velük semmi, ahogyan velünk sem már a későbbiekben. Tudni kell, hogy aznap nagyon magas volt a vízállás, extra erős sodrással. Előző nap senki sem szállt vízre, és most is csak raftok. Kajakokat nem engedtek kölcsönözni, mert túl veszélyesnek ítélték – nem kockáztatnak.

A mi túravezetőnk mondta, hogy ahol mi beszállunk az egy picit vadabb rész, rögtön a nehezével kezdünk és nem lesz időnk összeszokni.

Tudtuk tehát mindannyian, hogy benne van a pakliban a borulás - még ha reméltem is, hogy elkerüljük – de mi az izgalmat kerestük. Ha bárki bizonytalan, vagy fél, akkor őt nem teszik ki még ennyire sem kockázatnak. Ha kell, a gyerekeket nagyobb és stabilabb hajóba teszik, két túravezetővel, és őket a kicsit is nehezebb részeken beültetik a raft hajó aljába. Az aprónép élvezte is rendesen! Természetesen nálunk sem volt törvényszerű a fürdés, csak kicsit máshogyan lapátoltunk, mint ahogyan az a vezetőnk utasításba adta, és így ő nem tudott tökéletesen kormányozni. Javítani pedig nem volt már időnk. Leszámítva a lábamon keletkezett a lila foltokat és a pár pillanatos kétségbeesést (még este is az orromban éreztem a folyót) ez az élmény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a további szakaszokat felhőtlenül élvezni tudjam.

Összefoglalva,  a rafting veszélyes, de a vezetők nem bolondok, maximális biztonságot nyújtanak mindenkinek.  Lételemük a kaland, de őrültségre azért ők sem hajlandóak. Lazák és örök vidámak, de a lazaság nem azt jelenti, hogy beáldozzák be a profizmust holmi kétes akcióért. Ez nekem végtelenül szimpatikus volt akkor is és utólag is. Ráadásul a srácok képzett túravezetők, vadvízi mentők, bármilyen helyzetet higgadtan tudnak kezelni, nem fognak senkit ott hagyni ha netán baj történik.

Mindenkinek ajánlom, hogy menjen és próbálja ki, magam is bármikor visszamennék, már másnap hiányzott az egész légkör.

Mi a Fröccs csapatra bíztuk magunkat a szlovéniai Bovecben, de elég sok klub üzemel itt, akik közül bárki megtalálhatja a számára legszimpatikusabbat.

Előző posztunkban már belekóstoltunk, hogy miért is érdemes Szlovéniát választanunk, ha el szeretnénk utazni egy hosszú hétvégére. Az igazi látnivalók pedig most következnek.

Bledben a kötelező programok egyike a Vintgar szurdok meglátogatása, és tényleg nem szabad kihagyni!

Ez legyen az első program másnap, így lehet élvezni a természet szépségét magában, nem pedig több tucat kiabáló turistával. A szurdok 7-kor nyit, jegyet kell váltani, hogy a gyönyörű és biztonságos fa pallókat hidakat rendben tudják tartani. A parkolásért azonban nem kell fizetni. Az ösvény kb 1,5 km hosszan kanyarog, 2-3 óra alatt kényelmesen teljesítni lehet oda-vissza. A végpontoknál van mosdó és büfé, kis ajándékbolttal.

A fényképezőgépet nem érdemes minduntalan elcsomagolni. Mi is, amikor már azt gondoltuk, hogy az eddig ellőtt rengeteg kép elegendő, a következő kanyar után megint olyan szépség tárult a szemünk elé, hogy éreztük, ezt is meg kell örökíteni 10-szer 20-szor :)

Visszafelé baktatva kezdtek szálingóznak az első turistafecskék, és mire a parkolóba értünk az autónkhoz, befordulnak az első turistabuszok is a csoportokkal. Tényleg jó ötlet volt felkelni.

A szurdok után autóba pattanva fél óra alatt el lehet érni a közeli Bohinji tavat, Szlovénia következő gyöngyszemét. Nagyon más hangulata van mint Blednek, nem olyan kiépített, így sokkal vadregényesebb is.

A tó túloldalán található az Alsó-Száva forrása a Slap Savica, ami egy gyönyörű vízesés. Ezért azonban meg kell fizetni, szó szerint és energiával is :) a parkolásért és a vízeséshez vezető ösvényért belépőért külön szednek és még több száz lépcsőfokot is le kell küzdeni, mire felérünk a kilátópontig. Kellemes kis  kaptató, de 20 perc bőségesen elegendő, még ha néha meg is állunk fényképezni . nem lihegni! :)

A tó mellett a vízesés felé ajánlom megállónak az ukanci osztrák-magyar katonai temetőt. Szinte észrevétlenül suhanunk el a  kovácsoltvas kapu előtt, de ha besétálunk, hirtelen megelevenedik a történelem. Bár nyaralunk, pihenünk, ne feledkezzünk meg a környéken elesett magyar katonákról. Az első világháborúban egy szörnyű front volt itt és az Isonzó völgyében, ha megnézzük, rengeteg magyar név olvasható, mind nemzeti szalaggal ellátott fa kereszten. Pár perc megemlékezést megérdemelnek talán.

Tovább folytatva utunkat, a temető túloldalán van a Vogel hegyre vezető felvonó alsó állomása. Nagyon szép a kilátás a felvonóból és a hegyről a tóra, és a szemközti Triglav csúcsaira. Megéri az árát :D  A felvonó - cable car - minden nap reggel 8 és este 6 közt közlekedik, fél óránként indul. Egy oda-vissza jegy felnőtteknek 14,00 €, gyerekeknek 9,00 €

Ha felértünk, túrázhatunk egyet a Vogel csúcshoz, ha van kedvünk és időnk. Idefenn egy mountain bike park is található, mely nyáron üzemel. Vigyázat, május elején itt még javában havazhat! További információkat itt találtok.

Vogel túránk végeztével leereszkedünk a Bohinji tóhoz, és visszaautózunk  szállásunkra a csodaszép Száva folyó mellett. Bledbe érkezve megkóstolhatjuk a híres bledi krémest, ejtőzhetünk a tóparton, vagy felsétálhatunk a várhoz.

Ezután már nincs más dolgunk, mint este jót borozni, és aludni egy nagyot, hogy másnap reggel élményekkel telítve indulhassunk haza. Esetleg, ha idefelé jövet kimaradt Skofja Loka, akkor még megállhatunk sétálni, vagy betérhetünk Ljubljanaba. De az is érthető, ha valaki időben hazaérkezne, hogy maradjon egy kis ideje a hosszú hétvégéből regenerálódni a másnapi munka előtt.

Szlovénia ideális helyszín egy hosszú hétvégére, mert nincs túl messze és a kis országban minden megtalálható, amire csak vágyhatunk. Hegyek, folyók, szőlős dombok, barlangok, tengerpart. Nagyon könnyű vegyes nyaralást szervezni aktív és pihenős napokat váltogatva.

A leghíresebb üdülőhelyek egyike Bled, amit egy hosszú hétvégés kiruccanáshoz is ajánlunk. A tóban nyáron fürdeni lehet, vagy csónakázni, a sportok kedvelői bérelhetnek kajakot, vagy kerékpárt.

Budapest  - Bled távolság 515 km, ez pihenőkkel 5-6 óra alatt kényelmesen teljesíthető.

A szlovén autópálya matricás rendszerű. Vannak ugyan kapuk, de azokat csak a teherautók és buszok használják, személyautóval át lehet hajtani – nincs sorompó sem. Ne felejtsetek el matricát vásárolni, egy heti ára kb 5.000 Ft. A matricát ki kell ragasztani a szélvédőre.

Szlovéniában van egy nagyon híres fánkos, ahol a híresztelések szerint hatalmas és nagyon finom fánkokat lehet kapni. Igazából teljesen sima fánk, sem nem hatalmas, sem nem extra finom de legalább van egy jól felszerelt tiszta és ingyenes mosdó mellette, kulturáltan el lehet menni felfrissülni. A hely pedig annyira népszerű, hogy az autópályán is fánkostul van kitáblázva a Tojane lehajtó, nem lehet elvéteni. A pályáról lehajtva jobbra kell fordulni, majd menni egészen a célig.

Ha jó korán indul valaki otthonról, hogy elkerülje a forgalmi dugókat, akkor talán még éppen csak ebédidő lehet Ljubljana környékén.  Egy gyors városnéző sétához Ljubljana túl nagy, oda inkább több időt érdemes szánni, viszont utána nem messze (kb 20 km) található egy szépen megmaradt X. századi városka, Skofja Loka.

Kis kitérővel lehet tenni itt egy sétát, vagy lehet kerékpárt is kölcsönözni. Érdemes bekukucskálni, besétálni a kapualjakba, belső udvarokba, nagyon más világba lehet csöppenni pillanatok alatt.

Bled és általában véve Szlovénia nem túl olcsó. Erre sajnos fel kell készülni, de mindjárt a szállásfoglaláskor ezzel szembesülünk. Természetesen sokszor ki lehet fogni nagyon klassz apartmanokat, szállodai szobákat is remek áron. Ki-ki maga elképzelése és pénztárcája alapján keres úgyis szállást, de szerintem Szlovéniában érdemes magánházaknál megszállni. A vidék hangulatához nekem ez jobban illeszkedik.

Bleben mindensetre nagyon szép szállodák, sőt luxus kempingek is vannak!

Ha valaki kerékpárt bérel, vagy visz magával, akkor egyértelműen lerövidülnek a távok, és akár Bled mellett is foglalhat szállást és tekerhet a tó körül, vagy a környéken a Száva partján – mi is ezt tettük.

A szállásadónk megengedte, hogy elzárjuk a kerékpárjainkat a garázsában, így teljes biztonságban tudtuk akkor is, mikor nem használtuk azokat. De voltak sajátjai is, ráadásul elég jó minőségűek, amiket kölcsön adott a vendégeinek.

Hosszú hétvégénk következő napján bebarangoltuk a környéket, a következő posztban ehhez adunk tippeket.

A kedvenc "okos" diétás tanácsaim egyike a "bármit ehetsz, csak mértékkel" mondás.

Nem akarok senkit elkeseríteni, de aki ezt elhiszi az jobb, ha bele sem kezd. Illetve nyilván igaz a fenti mondás fogyókúrára abban az esetben, ha valaki csak lefogyni akar és elég neki egy hangya méretű kalóriabomba egy napnyi időtartam alatt. De ettől még baromi éhes lesz, ráadásul úgy fogy fogyni, hogy elvész az energiája, összetöpped és állandóan fájni fog a feje. Hurrá, akinek ez kell, az csinálja csak nyugodtan.

Viszont ha megnézzük, hogy a normális egy napos táplálkozáshoz mit kellene enni és mennyit, akkor rögtön látni fogjuk, hogy a kialekított rendszerbe nem lesz beilleszthető a mindent ehetsz szöveg. Egy-egy étel önmagában fél adaggal is fedezi a teljes napi kalória bevitelt, ezért bár meg lehet enni, de akkor sem reggelizni, sem vacsorázni nem lehet majd miatta, a köztes étkezések is nyilván kiesnek, és ezek az ételek kb. 2 óra múlva farkaséhséget okoznak. Nem jobb akkor inkább teljesen lemondani róla és napi 3-5 alkalommal, sokkal nagyobb mennyiséggel "jól lakni" kevesebb kalóriával, minőségi táplálékkal?

Tudatosan kell táplálkozni, de nem úgy, hogy tudatosan megeszünk minden vackot, mert valaki ezt tanácsolta, vagy mert ez sokkal kényelmesebb, mint bármifle lemondás.

Olyan embert nem is ismerek, aki fogyni akar + nagyon szereti a csokit (vagy bármivel ez behelyettesíthető) + beéri hetente egy kockával. Amikor én egésszégesen akartam nassolni, mandulát és mogyorót ettem. Superül hangzik? Igen, azt leszámítva hogy megettem egy egész csomaggal belőle, nem egy fél marékkal, ahogy még elfogadható lenne. Tisztelet a kivételnek, de szerintem nincs olyan, hogy csak egy falatot eszünk valamiből ami bűnös és úgy de úgy vágyunk rá. Ha kinyílik a tábla csoki, akkor az el is tűnik azonnal és elszabadul a pokol. Ennek elejét kell venni, és nem enni bármit. Kicsit sem, soha.

Nagyon fontosnak tartom itt is elmondani, hogy biztosan lesz olyan nap, amikor megeszünk valami "szemetet" mert tényleg nem tudunk ellenállni, de ez nem olyan nagy baj, ha nem tudatosan eldöntött, pláne nem tervezett dolog. Ha néha becsúszik valami hiba, azzal még nem dől össze a világ, csak ne legyen tervezve egy hiba vasárnapra anyu ebédjénél, egyszer a haverunk szülinapján, egyszer csak egy kis piálás miatt stb, mert akkor semmi értelme az egésznek. Ha ezeket mindet kizárod, és mégis valamit elszúrsz, akkor azzal simán oké leszel.

Nekem az a módszerem, hogy amikor bűnözni akarok, arra gondolok, hogy biztosan lesz olyan, amikor majd ennél jobban fogok vágyni a sült krumplira, vagy tésztára, és ezért akkor nem eszem meg, hanem tartogatom a rosszabb időkre. Nem engedek annak a csábításnak, hogy abban a pillanatban lenne a legrosszabb idő.  Így nem a bármit ehetek-ről mondok le, csak későbbre halasztom. Későbbre tolom a bűnözést, mint mások az életmódváltás elkezdését - és mint tudjuk, így a később sosem jön el.

Szerintem a legrosszabb tanács, amit adhatnék másoknak, akik életmódot szeretnének váltani, hogy elég apró lépésenként elkezdeni az egészet.

Mégis mindenhol azt olvassuk, halljuk, hogy elég csak lecserélni a lisztet másik lisztre, a cukrot másik cukorra vagy édesítőre, kevesebb ezt, kevesebb azt bevinni és máris jó úton vagyunk, ettől biztosan be fog indulni a fogyás. Ez sajnos  szinte mindig önbecsapás, nézz csak körül, hány kövér embert ismersz, aki már számtalanszor "lefogyott" aztán visszahízott, megtalálta a tökéletes módszert, olvasott egy szuper fogyis receptet stb... de valahogy még mindig kövér. Velem ugyanez volt, rendeltem pleo, diétás, stb ételeket ebédre, aztán este sütöttem  diétás sütit, amit jól befaltam. Tiszta egészséges volt minden, több ezer kalóriában. Elkezdtem kicsiben - csak én voltam hatalmas.

A nagy elhatározások embere többnyire kövér. Akinek segítségre vagy szüksége, annak általában 20-30-40 kg súlyfeleslege van, amiből le lehet fogyni 5-10 kg-ot mindenféle apró trükkel, de még akkor is bőven lesz rajta zsír és nem fogja érteni, hogy miért nem sikerül az álom alakot elérnie. Azért, mert ha továbbra is sütizik, akkor egy "egészségesebb" süteménytől lehet, hogy csak 2x annyi kalóriát fog enni, mint amire szüksége van, nem 3x- 4x annyit, de ez még nem jó! Semmi sem lesz önmagában jó attól, hogy van nála rosszabb.

Nekem 25 kg súlyfeleslegem volt januárban. Amikor lefogytam 5 kg-ot még senki sem vette észre a változást, hiszen ekkorra zsírtömegnél semmi az 5 kg. El voltam keseredve, pedig láttam a tükörben, hogy tulajdonképpen még mindig elefánt méretű vagyok. Nem is értem mit vártam. De mentem tovább és tudtam, hogy ez még nagyon az út eleje. Lassan, 6-8 kg fogyásnál elkezdtek jönni az elismerések. Most 12 kg után már mindenki bíztat, de hátra van még minimum ugyanennyi.

Óriás hazugság, hogy sikereket elérhetünk attól, hogy csak egy kicsit teszünk bele. Elég körülnézni, a siker a legtöbb esetben nem szerencse kérdése, hanem hosszú tanulás és kitartó munka eredménye.

Ezt az életmódváltás előtt  tudatosítani kell, és ha valaki így is akarja, akkor fog jó úton járni. Aki ezt tisztázza magában, az nem akar majd megenni / megtenni semmit, ami nem előre viszi ezen az úton. Kidobja a szemét ételeket az életéből, bele fog vágni az  edzésekbe, nem fog az ágyban hemperegni reggel órákig, és erről többé már nem fogják tudni lebeszélni. Hibázni fog az szinte biztos, de nem adja fel, nem változtat, mert megértette, hogy a kezdd apró lépésekben tanácsban kódolva van a bukás, vagy pontosabban a soha el nem kezdés.

Kezdd el  és csináld normálisan! (vagy ne csodálkozz)

Ha életmódot váltasz azaz edzeni, diétázni kezdesz, hamarosan szembe fogod magad találni az alábbi, tipikus kérdésekkel:

- Hogyan bírod rávenni magad az edzésre?
Nehezen. Mindig nehéz, még ha néha kicsit könnyebb is. Az edzést a napjaim részévé tettem. Felkelek és megyek a terembe. Munka után nem haza indulok, ha edzés van, hanem a terembe. Ha egy üres nap után hazaértem, eltolom a kisasztalt a szőnyegről és edzem. Amikor főzöm a levest és ott kell állnom, akkor vádlira edzem vagy súlyzózom. Nem gondolkodom rajta, csak csinálom.

- Hogyan bírtál lemondani a sült krumpliról, tésztáról, sütiről stb.?
Nem mondtam le semmiről, csak bizonyos dolgokat nem eszem. :)

- Van csaló napod?
Nincs, mert így is elszúrom néha, és akkor az már csaló nappá válik. Ha közbe iktatok egy ilyet minden héten tervezetten, akkor lesz a csaló nap meg az elrontott nap és akkor már megette a fene. Nincs csaló nap. Soha.

- Néha egy kocka csoki vagy ritkán egy kis süti azért belefér?
Nem fér bele, lásd a csaló napokat.

- Nem félsz, hogy nagyon hirtelen lefogysz? Ez nem egészséges.
Heti 0,5kg-ot fogyok átlagosan. Néha többet, néha kevesebbet. Heti 0,8 kg körül ideális, szóval van még ebben tartalék is.

- Mit csinálsz, ha éhes vagy?
Vagy iszom egy kis vizet, vagy eszem egy almát, vagy ha nincs étkezési idő, akkor szitkozódom magamban.

- Hogyan bírsz éhesen lefeküdni?
Eleinte többször voltam éhes este vacsora után is, de akkor a finom reggelire gondoltam és ezzel aludtam el. Nem könnyű, de ki lehet bírni, és tényleg hozzászoksz a kevesebb ételhez. Ha nem is két hét után, de két hónap után már biztosan.

El kell határozni, és ki kell tartani, még ha nehéz is. Erőt kell meríteni mindenből, és hamarosan másoknak is fel fog tűnni a változás. Sokkal nagyobb boldogság lesz minden apró siker, mint egy süti, vagy plusz fél óra szundi reggelente.

Amikor év elején elkezdtem a nagy életmódváltásomat, két hónapig a programom része volt a kalóriák szigorú számlálása. Mindent, amit megettem vagy megittam, legyen az egy alma, vagy kávé, feljegyeztem és nap végén összeadtam.

Honnan tudtam, hogy mennyi kalóriát kell fogyasztanom egy nap?

Őszintén szólva nem tudtam. Sok olyan weboldalt lehet találni, ahol segítenek kiszámolni, mennyi kalóriát égetünk el egy nap alatt.  Rengeteg dolgot figyelembe kell venni és a végén is csak nagyjából jó értéket fogunk megkapni, de arra megfelelő lesz, hogy elinduljunk és vigyünk valami rendszert az étkezéseinkbe. Számláláshoz a kalóriabázist használtam.

Ami fontosabb volt, hogy innentől mindennek megnéztem a kalória tartalmát, és amikor elkezdtem összeadni a napi mennyiségeket, az maga volt a döbbenetes csalódás. Rájöttem, hogy nem ideális semmi. Ülő életmódot folytatok, autóval járok, így alig eszem valamit máris kiütöm a napi limitet. Jah, persze, edzem is, de azt találtam, hogy amennyi kalóriát egy átlagos edzés eléget, az alig emeli a keretemet, és csak arra elég, hogy nem kell éheznem. Mondjuk, ez is valami.

Egyik vasárnap kirándulni voltunk, még januárban, szóval bőven a kalóriaszámolgatós időszakomban. Autós túra volt a téli Balaton körül, ötletszerű megállókkal, ahol kedvünk támadt, ott kiszálltunk, sétáltunk, majd mentünk tovább. Ebédre levest ettem egy hatalmas kiflivel, ami nagyon finom volt, és bár addigra már elhagytam a péktermékeket, gondoltam (reméltem), hogy ez még belefér. Aztán délután elszabadult a pokol, amikor megláttuk, hogy éppen egy rétesező előtt parkoltunk le. Egyetlen meggyes rétest ettem, majd indultunk haza. Két óra múlva, otthon már kopogott a szemem az éhségtől. Gyorsan utána néztem, hogy kb. mennyi kalória volt ez a nap összesen, és kétségbeesetten láttam, hogy már semmit sem ehetek.

Mit tettem!?!?

Ostoroztam magam, majd tornáztam egy órát, ami után már - számításaim szerint -  engedélyezhettem magamnak 4 kalóriát. Pfff, nyilván nem bírtam, vacsoráztam egy szelet puffasztott rizst csirkemell sonkával és paradicsommal, aztán lefeküdtem aludni, hogy gyorsan reggel legyen és megint ehessek.

Ennyit a csaló napokról és az ez még belefér mondásokról. 

• Nézd meg, hogy mit eszel, mit iszol!
• Sok kicsi sokra megy, add össze a bevitt kalóriákat és szörnyülködj!

Hamarosan meg fogod tanulni, hogy amiket rendszeresen fogyasztasz, azok közül naponta mennyit vehetsz magadhoz, és később már tudni fogod szigorú számolgatás nélkül is, hogy mennyi az annyi.