A napsütéses őszi hétvégéken érdemes kimozdulni a természetbe és kicsit kirándulni. Ha nem tudod, hogy hová is indulj, most egy nem túl messzi osztrák kirándulóhelyet javaslunk. Ez a túra egy nap alatt is kényelmesen bejárható. A 3óra vezetés oda és a szintén 3 óra vissza elég fárasztó lehet, nekünk tűréshatáron belül van.

Még tavasszal vásároltam egy kis könyvet, melyben a Bécsi-Alpok legszebb túraútvonalai vannak összegyűjtve rövid leírással, térképpel. Akkor fellelkesültem, de a könyv a szekrény mélyére került, Ausztriába pedig be sem tettük a lábunkat.  Az ősz beköszöntével azonban már nagyon mehetnékem volt és előástam a túrakalauzt. Őszintén szólva, egyik útvonal nem volt meggyőző, de nem adtam fel és rákerestem egyesével a célpontokra. Olyan képeket válogattak össze a túrákról, amelyektől sok kedvem nem támadt odamenni, miközben szurdokok, patakok és vízesések sora várt rám már fél éve J

Így aztán egyik szombat reggel felkerekedtünk és neki is indultunk a Myrafalle vízesés irányába.

Egy benzinkútnál reggeliztünk, kávéztunk, megvásároltuk az osztrák pályamatricát és robogtunk is tovább Bécs felé.

A végcél Muggendorf, de a Waze tudja a Myrafalle parkolót is – nem kell bemenni Muggendorfba, mellette/felette van a parkoló, nagyon jól ki van táblázva minden.

Budapestről kb. 300 km, 3 óra alatt oda lehet érni. Fél 7-kor indultunk, egy megállással délelőtt 10-kor már a belépőt váltottuk.

Hazafelé pedig kerek 3 óra alatt megtettük az utat.

A bejáratnál van mosdó, büfé, ajándékbolt, meglehetősen kényelmes, de ez által turistás is. A Myrafalle és Steinwandklamm kombinált belépő egy felnőttnek 6€. Egy forgóvillán kell bemenni, a jegyen lévő vonalkódot olvassa le a gép.

A belépőhöz kapunk térképet, és miután bementünk, ott is található több térképes ismerterő, köztük magyarul is. Mi felfelé végig  a sárga úton haladtunk, lefelé a kéken (beiktatva a piros mászós szakaszt a rudolf-Decker-Steig létrával).

Végre elindulhatunk a fából épült pallókon, hidakon, lépcsőkön, keresztül-kasul a patak felett.

Eredetileg azt terveztük, hogy megnézzük a vízeséseket aztán autóval átmegyünk a szurdokhoz, de ezen az első részen olyan hamar feljutottunk még lépten-nyomon fotózva is, hogy úgy döntöttünk, hogy továbbra is gyalogosan fogunk haladni. Ha valaki kisgyermekkel jön, itt fenn biztosan el fog időzni, mert van egy kis játszótér. Ugyanezen az útvonalon vissza is lehet menni, akkor kifelé is szükség lesz a jegyünkre, vagy egy másik ösvényen is visszajutunk a parkolóhoz, illetve fel lehet menni innen a Hausstein sziklához is.

A szurdokhoz átvezető út eleje nem túl vidám, aszfalt, és emelkedik rendesen. Aztán kanyar, és megint emelkedik, és megint kanyar és még mindig emelkedik.  Szerencsére, mire nagyon unnánk, felérünk egy kellemes alpesi erdős-rétes vidékre ahol síkra vált, és egy jóleső sétával gyönyörködhetünk nézve a sok zöldet. Friss levegő, nyugalom, legelésző lovak – nem bántuk meg a sétát.  

Térkép szerint 45 perc, mi átértünk fél óra alatt. Szerintem, ha valaki lassúnak tartja magát, az is ott lesz egy órán belül. Hamarosan tehát meg is érkeztünk a Jagasitz Vendégházhooz, ahol jó esett leülni a teraszra egy limonádéval. (Finom, de drága, olcsóbb vinni vizet :D ) Itt gyülekeznek azok a kirándulók, akik autóval jönnek fel. Dél volt, de még nem éreztük éhesnek magunkat, így továbbmentünk a sárga jelzésen, ami egy térd-próbáló meredek lejtő, egészen a Steinwandklamm bejáratig.

Itt szintén egy kiépített kezdőpont van, innen is lehet indulni, ha valaki ide érkezik autóval. Mivel kombi jegyünk volt, csak becsippantottunk és indultunk is, sorban állás nélkül (Na jó, nem is volt nagy sor, kb 5 ember téblábolt még ott.) Rövid séta után meg is érkeztünk a hatalmas sziklák közé ahol már csak a kiépített fa lépcsőkön tudtunk felmenni.

Itt egy csepp víz sem volt, de el tudom képzelni, hogy máskor el is lehetne áztatni a cipőnket.

Érdemes váltócipőt és váltó zoknit vinni, nálunk is volt egy cseredarab a csomagtartóban. Öltözéket tekintve pedig egy réteggel többre lesz szükség a szurdokban, mert árnyékos, hűvös, amíg ki nem melegszünk a „mászásban”.

Hamarosan elágazik az út: vagy balra a piros jelzésen, át egy kis hídon és fel a létrán, vagy tovább egyenesen a kéken.

Az izgalmasabb vonal a piroson vezet, kisgyermekkel viszont meggondolandó! A hely kutyabarát, a kis kedvencek a kéken tudnak majd végigmenni. A két út a híres Töröklyuk (Türkenloch) barlang előtt találkozik, ide tehát az is be fog menni, aki a nagy létramászást inkább kihagyná. Mi is ezt a piros utat választottuk, hiszen itt található a Rudolf-Decker-Steig 15 m magas vaslétra.  Kicsit eláll, kicsit mozog, de leginkább rettentően meredek.

Ha valakinek ezt meglátva száll inába a bátorsága, pár lépéssel arrébb van  egy másik, nem olyan magas, és a sziklától nem annyira kitett létra is. Aki itt megy fel, és kicsit tovább halad a lépcsőkön, hamar be tudja várni a bátrabbakat vagy vakmerőbbeket, akik egy nagyobb mászás, barlangban bukdácsolás és láncokba kapaszkodás után ugyanide jutnak.

Kapaszkodunk tovább együtt, majd egy kellemes, erdei séta után szembejön a kék út és balra betérünk a már említett Töröklyukba. A tájékoztatók szerint szükség van zseblámpára, de nappal simán végig lehet menni a nélkül is, mert csak 8 m és a két végéről bejön elég fény. A láncba azért érdemes kapaszkodni, ha bizonytalan a talaj a lábunk alatt.Mindenesetre egy mobiltelefon fénye vagy zseblámpája bőven elég. Alapjában véve az egész egy kicsit túl van „paráztatva.”

Ha felértünk a sziklák tetejére, onnan már egy 10 perces könnyű sétával visszaérünk a Jagasitz Vendéglőhöz. Jól esett a bőséges ebéd. Napoztunk kicsit, majd újult erővel kb. egy óra alatt lesétáltunk a Myrafalle parkolóban hagyott autónkhoz.

Összességében 10:00-tól 14:30-ig voltunk itt. Volt ahol szedtük a lábunkat, volt ahol kényelmesen elidőztünk. Ha valaki nem akar olyan kora reggel indulni, mint mi tettük, akkor is kényelmesen végigjárhat mindent. 

Költségen sokat spórolhatunk, ha viszünk ennivalót, de főleg az üdítő, sör volt drága: egy fél liter limonádé és 3dl víz olyan 1.400 forintnak megfelelő ero volt, az ételek barátságosabb (de azért borsos) áron voltak kaphatóak. Egy nagy adag sült krumpli, 2 szelet rántott hússal 8€, a kis adag, amivel én bőven jóllaktam, egy nagy hús és egy kisebb adag krumpli 6€.

Mi innen továbbállva még nem hazafelé vettük az irányt, de a nap további kalandjait egy későbbi posztban mesélem el.

Ha hezitálnátok, induljatok el bátran, nem fogjátok megbánni, és ezt a túrát a család minden tagja élvezni fogja.

Európa volt a leglátogatottabb régió a világon 2015-ben, itt realizálódott több mint a fele (51,4%) az összes nemzetközi turizmusnak. Ez mintegy 609.000.000 főt jelent.

A gazdag európai kultúrák, a változatos a táj és a minőségi turisztikai infrastruktúra mind közrejátszik abban, hogy ennyire vonzó úti célokat találunk öreg kontinensünkön.

Mi európaiak nem is igen mozdulunk ki, amikor elutazunk nyaralni, vagy üzleti útra indulunk.

Adatok forrása: Eurostat
Template: Piktochart

A horvátországi Plitvice felkeresése régi vágyam volt, rengeteg lélegzetelállító fotót láttam róla, és biztos voltam benne, hogy ide el el kell mennem egyszer élőben is megnézni mindent. Nem vagyok biztos benne, hogy egy alkalom elég volt belőle.

Egy tavaszi hosszú hétvégére iktattuk be plitvicei kirándulásunkat, de biztos vagyok benne, hogy egyik évben ősszel is vissza fogok térni.

Rövid keresgélés után úgy döntöttünk, hogy a tengerparton foglalunk szállást, mert ilyenkor potom pénzért kaphatunk tengerre néző, teraszos apartmanokat. Az idő tavasszal és ősszel is remek egy kis tengerparti sétához, fagyizáshoz, és a reggeli kávé a tenger látványával megunhatatlan. Úgy terveztünk 3 napot, hogy első nap Fiuméban ebédeljünk, majd Senj-ig a tengerparton haladunk végig. Szállásunkra késő délután fáradtan érkeztünk meg, így már csak pihentünk és alaposan megnéztük a poharaink fenekét. Másnap időben keltünk, mert Plitvicéhez autózni kellett innen egy keveset és egész napos csavargást tereztünk a parkban. Vasárnap pedig még hazaindulás előtt körbejártuk Senj sikátorait.

Sokan a nyaralásuk végét egészítik ki útban hazafelé egy kis parkbeli sétával, de szerintem érdemes egy egész napot tervezni ide, hogy kényelmesen bejárhassuk a legszebb részeket. Már az gyanús lehet, hogy két napos jegyet is lehet váltani.

A parknak két bejárata van, mi a másodiknál parkoltunk. Annyi autó volt, hogy egészen az erdő mélyén tudtunk csak megállni, sejtettük, hogy nem leszünk egyedül. Mi lehet itt nyáron? Gyorsan jegyet váltottunk, majd siettünk is a bejárathoz. A jegyeinket csak a kisvonat (úton megy!) és a hajó személyzete kérte el, a parkban nem ellenőrizte senki - de nem ajánlom, hogy jegy nélkül lógjon be valaki. Már csak azt is érdemes tiszteletben tartani, hogy sok ember munkája az, hogy ilyen szép környezetet őrizzenek meg. A fa pallók karbantartása sem ingyen van.

Azonnal vonatra pattantunk (St2)  és felmentünk a végállomásig (St4), majd szépen lesétáltuk oda ahonnan indultunk.  Így kevéssé volt fárasztó, mintha fordítva haladtunk volna, mert lefelé kellett menni, és a fő attrakció maradt a végére. A térképen látható, hogy még így is van egy felső tó, amit nem néztünk meg. Emlékszem, ahogy felbukkantak a kisebb patakok, majd vízesések, fotóztuk lelkesen mindet, nem is sejtve, hogy ez még csak a "gyenge' kezdet.

Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, amikor felbukkant ez első olyan panoráma előttem, amikor egyben láttam vízesésekkel összekötött tavakat.

Ez a szemtelen szikla a vízesésével kitakarja a panorámát, felháborító :)

Ez a szikla pedig olyan méltóságteljes, hogy azt hiszem a park egyik büszkesége. Percekig csak némán álltunk előtte és néztük.

Ahogy leérkeztünk a  kiindulási pontunkhoz, már indult is a hajó, ami átvitt a legnagyobb tavon, ezzel egy hosszas gyaloglást spóroltunk meg – ránk is fért már egy kis pihenő. Csak lesekedtünk és nem akartuk elhinni, hogy van ennyiféle kék meg zöld. Nem, nem ez lehetetlen, biztos csak káprázik a szemem - gondoltam.

A tó másik oldalán (P3) egy rét található, rengeteg pad és asztal, nem meg egy kis büfé, mi is itt ebédeltünk. Nagyon hangulatos, ahogyan megtelik ez a tér, és mindenki napozik, pihen, valaki énekel, vagy táncol… van egy kis fesztivál-hangulata az egésznek. Szerencsére ez a sok ember ekkor elég jól eloszlott a parkban, illetve csak  innen lefelé a nagy vízesés körül tömörültek. Gondolom, aki mindössze pár órára jön, ezen a kis körön marad.

A park lenti csücskében van az a kilátópnot, ahonnan elkésztettük a saját "snassz" plitvicei képünket, amit mindenki olyan jól ismer a prospektusokból.

Sokszor csak álltam, néztem a gyönyörűséges parkot és arra gondoltam, hogy meg kell próbálnom most ezt befogadni, memorizálni, mert ez a hely maga a csoda.

A tórendszer 16 tóból áll, ezeket 7 különböző hosszúságú és nehézségű túraútvonal köti össze, A-tól K-ig elnevezéssel. A bejáratnál van egy részletes térkép, ott ki tudjuk választani  a nekünk megfelelőt, és utána a parkban már csak a betűjelzést kell követni az elágazásoknál.

Jegyárak: Az ár magában foglalja az elektromos csónakkal való túrákat és a panoráma vonat túrákat is.

A parkba kutyával is lehet menni, de őket végig pórázon kell vezetni. Gazdiknak kényelmes öltözet és csúszásmentes cipő javasolt, mert a fa pallók csúszósak lehetnek.

A parkon belül 4-5 helyen van mosdó, kis büfé, kávézó, ezek a jegyünk hátoldalára nyomtatott mini térképen is jelölve vannak.

Parkolási díj:

Csak úgy találomra, kedvcsinálónak egy őszi kép:

http://plitwickie-jeziora.apartments-matovina.com/

A nagy életmódváltásom jegyében beütemeztem a heti edzéstervembe a Bikram jógát, és mivel már űzöm ezt a mozgásformát több mint fél éve, gondoltam összegezem a tapasztalataimat, benyomásaimat.  Nem vagyok sem oktató, pláne nem orvos, sőt tulajdonképpen kezdőnek számítok, ezért fontosnak tartom előre leszögezni, hogy a saját véleményemet írom le. Az elérhető írott anyagok meglehetősen ellentmondanak egymásnak, és nincs nálam az igazság, de hátha meg tudok válaszolni pár kérdést annak, aki most kezdene jógázni.

Ez a fajta jóga 90 perces és mindig ugyanazt a 26 gyakorlatot végezzük kötött sorrendben egy 38-40°C-os teremben. Az óra légző gyakorlattal indul és légző gyakorlattal is végződik. Az adott gyakorlatokat, ászanákat az indiai Bikram Choudhury  választotta ki és állította sorrendbe annak megfelelően, hogy az adott gyakorlat felkészítse a szervezetet, és előnyújtsa a következő gyakorlatra. Neki ez segített meggyógyulnia súlyos balesete után, amikor az orvosok arra sem mertek volna fogadni, hogy képes lesz újra járni.

fotó: www.bikramyoga.com

A meleg lényege, hogy az izmok és szalagok könnyebben nyújthatók, de éppen ezért nagyon kell figyelni a határainkra, mert nem a sérülés a cél, hanem a gyakorlatok pontos kivitelezése, a helyes tartás. Erre órán a tanárok - jó esetben – folyamatosan fel is hívják a figyelmet.

Mivel az óra nagyon lassú, van időnk arra, hogy korrigáljuk a tartást, ellenőrizzük magunkat a tükrükben. Szuperül fejleszti a testtudatot, ami más, pl. konditermi edzéseknél is igen hasznos. Persze így is elég megterhelő az óra a 38-40°C-ban - ilyen melegben intenzív mozgás már extrém terhelés lenne a szívünknek. Gondoljunk csak a nyári hőségre, akkor sem délben megyünk futni...

• A leggyakrabban az alábbi kérdések merülnek fel az ismerőseim közt, amiket érdemes megbeszélnünk.

1. Lefogyok tőle?
   Nem
   Persze rengeteget fogsz izzadni, ami felpörgeti a méreganyagok távozását, de ez önmagában még nem fogyaszt le senkit. Az is igaz, hogy elégetsz vele bizonyos mennyiségű kalóriát, de ha ehhez nem társítasz diétát, és visszatöltöd magadba ennek kétszeresét egy ebéd során, akkor lőttek a fogyásnak. Egyébként pedig menj le egy jógaterembe és nézz szét, hogy akik már régóta jógáznak, azok sem feltétlenül vékonyak, vagy ha vékonyak is sokszor "plötyik" mert nem végeznek mellette erősítő edzéseket, amik formálják az izmokat és alakot adnak a testnek. Ne érts félre, tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek célja a feszes izmos formált test, mert ez csak szépészeti kérdés, sőt azzal is tisztában vagyok, hogy én még mindig jelentős túlsúllyal messze nem vagyok ideális. Mindenki csinálja azt, ami neki jó, csak azt vegye figyelembe, hogy akik azt a sportot végzik, amit ő most kipróbál, ott a profik úgy néznek-e ki, ahogyan ő maga szeretne. Biztos van olyan olvasóm, akinek egy ismerőse sokat fogyott, aki amúgy bikramozik, csak az a rossz hírem, hogy sokaknak én vagyok ez az ismerőse és nem (csak) a bikramtól fogytam le.
   
   
2. Szebb lesz tőle a bőröm?
   Igen
   Az első néhány alkalom után már éreztem a változást, a karomon, a combomon és az arcbőrömön is :) Találkoztam azonban olyannal, akinek egy-két óra után borzasztó pattanásos lett a bőre, és később tisztult meg, de később már ő is nagyon pozitív véleménnyel volt. Amit én még észrevettem, az az, hogy bár nem izzadok kevesebbet, mint egyébként, de az izzadásom nem olyan erős, kellemetlen szagú, mint korábban. Ezt a  tisztább szervezetemnek tudom be. Oké, lehet, hogy nem csak a jóga miatt van, mert egyébként is egészségesebben táplálkozom, 16 kg-l cipelek kevesebbet, mint Januárban és más sportokat is végzek, de a jóga határozottan segít.
   
   
3. Megszűnteti a hátfájdalmaimat?
   Talán megszűnteti, talán felerősíti. Csináld ésszel, beszélj az orvosoddal!
   A jógának a legnagyobb ellenérve éppen az, amit legnagyobb előnyének is szoktak mondani. Nekem szerencsére semmi baja a derekamnak, de a családomban bizony nem ismeretlen a gerincsérv betegség. Amikor elkezdtem új életemet, sokat olvastam és olvasok azóta is a mozgás fontosságáról és a helyes tartásról. Felfedeztem, hogy ülő életmódom miatt bizony könnyen lehet nekem is valamiféle porckorong degenerációm, még ha tünetmentes is. Ezért kiemelten figyelek arra, hogy milyen pózban ülök, gyakran felállok a székemből az irodában is, ha kell, akkor nyújtok, reggel mindig szakítok időt egy pár perces gerincátmozgató tornára stb. Tehát a jóga: vannak olyan gyakorlatok, melyek kifejezetten hasznosak, és olyanok is melyek veszélyesek lehetnek. Általában az előre hajlásokkal érdemes csínján bánni, és inkább előtérbe helyezni a hátrahajtásokat. Kicsit utána olvastam, hogy mely gyakorlatok azok, amelyek extrém módon terhelik a gerincet, és azokat egész egyszerűen kihagyom vagy "csökkentett módban" hajtom végre. Például az álló fej-térd tartás esetében soha nem hajolok rá a lábamra, nem is próbálom, csak felemelem a lábamat és úgy próbálom kitartani a pózt. A másik, a hirtelen felülés hanyattfekvésből, amikor rá is hajolunk előre  a lábunkra. Itt a legtöbb oktató ki is hangsúlyozza, hogy akinek gerincproblémája van, az ne csinálja, hanem guruljon ki oldalra - hát gondolhatjátok, hogy én ezt teszem. Azt hiszem jobb nem kockázattani. De átmeneti megoldás még, ha felülsz és utána egy hátrahajlást csinálsz, az előre helyett. A harmadik kritikus feladat a gerinccsavarás, amit csak nagyon egyenes tartásban szabad elvégezni, vagy sehogy. Talán a gerincsérveseknek egyenes háttal is veszélyes, de ehhez nem szeretnék tanácsot adni, beszéljetek az orvosotokkal, ha szükséges. Ezt az ászánát én vagy csak nagyon óvatosan, kihúzott háttal csinálom, vagy ha nem vagyok elég koncentrált, akkor inkább egyáltalán nem csavargatom magam.  De például imádom, hogy egyenes lábbal le tudok hajolni a földig és már-már félbehajtom magam előre, rászorítva az arcomat a lábszáramra. Ez erős erőre hajlás, ami sinén ki tudja csinálni a derekat, ezért óvatosan, lépésről-lépésre haladok és élvezem, ahogyan kinyújtja a hátamat. Úgy érzem, nekem elég is ez, és a többit a fent leírtak szerint hanyagolom.
   
   
4. Csökkenti a stressz káros hatásait?
   Igen
   Mint minden mozgás, a jóga is segít elviselni a mindennapok stresszét, jó értelemben  kiüríti a fejünket. A környezetemben mindenki arról számol be, hogy az esti jóga annyira felpörgeti, hogy alig bír elaludni, nos, nálam ez teljesen fordítva van. Jóga után úgy érzem magam, mint akit kifacsartak, aztán amikor összeszedem magam, lezuhanyozom, iszom, megszáll egy nagyon nyugodt kellemes érzés, egy ellazult fáradtság. Hazavezetek, gyakran zenét sem hallgatok közben, mert nem esik jól a kedvenc zeném is csak zaj, inkább csak hallgatom a csendet - a belső csendemet. Egy könnyű vacsora után úgy nyúlok el az ágyamban, hogy szinte azonnal mély álomba zuhanok és utána kivétel nélkül felszabadultan, kipihenten és boldogan ébredek.
   
   
5. Honnan tudom, hogy jó helyen jógázom?
   Ha elmentek egy jógastúdióba, a legfontosabb az, hogy figyeljetek az oktatóra. Mondjuk, ez szerintem mindenhol alap kellene, hogy legyen. Ahol én jógázom, ott nem csak a fent leírt gyakorlatoknál szoktak szólni az oktatók, hogy mit hogyan csináljunk, hanem a legtöbb esetben a helyes tartás ismertetése mellett arra is felhívják a figyelmet, hogy mik azok a hibák, amik terhelik és hosszú távon tönkre is tehetik a gerincet, vagy a térdet. Sokszor nem érezhető nagy különbség, ha magunk próbáljuk javítani, ezért nagyon ott kell lenni fejben, ellenőrizni, hogy minden úgy an-e ahogy mondják.  Egyenes hát, váll, csípő pozíció, mekkora a terpesz stb. Emlékszem, amikor elején odajött hozzám az oktató, és egyes gyakorlatoknál finoman beleigazított a megfelelő pózba, nem voltam boldog – azonnal éreztem, hogy mi volt addig hibás. Szóval szerintem kettőn áll a vásár, neked is figyelned kell, hogy azt csináld, amit kérnek tőled az oktatók, edzők, de ha ők nem javítanak ki, nem figyelmeztetnek a rossz végrehajtáskor, akkor sajnos nem az egészséged lebeg a szemük előtt, hanem a pénzed. Ha bizonytalan vagy, merj kérdezni, mert azért az oktatók sem találhatják ki ha valamivel bajod van vagy nem érted pontosan a feladatot.

Ti kipróbáltatok már valamilyen jógát? Mi a tapasztalatotok?
Ha ajánlotok helyet, szívesen tesztelem:)

A kutyánkkal szigorúnak lenni nem azt jelent, hogy az falkavezérként nem mutathatunk semmilyen ragaszkodást vagy szeretetet a kedvencünk felé. A pozíció fenntartása csak annyit jelent, hogy vannak szabályok és azok szerint, hierarchikus sorrendben történnek a dolgok.  Az alfa-lét nem fizikai dominanciát jelent, hanem hozzáállást.

Nézzük meg, melyek azok a lépések, amik segítségével megkezdődhet a hatalomátvételünk falkavezérré vált kutyánktól.

Az elős fontos programpont a köszöntési szabály.

Amikor elindulunk otthonról, soha ne köszönjünk el a kutyánktól, és ne is üdvözöljük hazaérkezéskor. Ha elköszönünk tőle, azzal bizonytalannak fogunk tűnni, és a kutyánkat is bizonytalanná tesszük. Ha egy falkában a falkavezér magában vadászik, a falka többi tagja nyugodtan kell, hogy várja. Ha azonban egy alacsonyabb rendű falkatag tűnik el, akkor a falkavezér aggódni fog érte, mert úgy érzi, nem tudja megvédeni. Ha távozásodkor a kutyád ugat és sír, vagy tombol a lakásban egyedül, az bizony nem jó jel, ami a hierarchiát illeti.

Ül és vár

Hazaérkezéskor ne engedd felugrálni a kutyát, ne guggolj le hozzá köszönteni. Egészen addig nem szabad sem ránézni, sem hozzászólni, amíg meg nem nyugszik és le nem fekszik a vackába, vagy vissza nem tér nyugalmi tevékenységéhez. Ha ugrál, akkor el kell fordulni, egy lépést ki kell lépni előle, de akkor sem szabad ránézni, eltolni, érinteni, azaz foglalkozni vele, mert éppen ez a célja. Utána lehet behívni és utána már lehet egy nagyot játszani együtt. A falkavezérnek, miután visszatért a vadászatból, kijár a pihenő, amikor a falkatagok nem zaklatják. Majd ha ő úgy dönt, akkor lesz játék. Fontos azonban, hogy ne essünk túlzásba, és ne felejtsünk el foglalkozni a kutyánkkal, nehogy mellőzöttnek érezze magát.

Harmadik fontos szituáció, amikor vendégségbe érkezik hozzánk valaki, vagy mi megyünk kutyás házhoz. Ha a vendég meglátva a kutyát rögtön lehajol és „gügyög” neki és vakargatni kezdi,  az kutyanyelven annyit tesz: Á, szia blöki, látom, te vagy itt a főnök, de jó, hogy jössz, máris puncsolok neked egy kicsit.  Felugrik, de cuki, a gazdája mondja ugyan, hogy nem szabad, de a vendég meg csak nevet, hogy ó semmi baj, az enyém is ilyen és nagyon szeretem a kutyákat… a kutya mit lát? Aha a gazdám valamit magyaráz, de én is tojok rá, ez az idegen is tojik rá, minden jó így, nagy király vagyok.

Ezt minden nap tudjuk gyakorolni, és egy hét múlva érezhető lesz a változás.

A kapu szabály, szintén olyan feladat, amit rendszeresen tudunk gyakorolni. Nagyon egyszerűen arról van szó, hogy minden kapun vagy ajtón az alfa megy át először és a többiek csak utána mehetnek. Kutyaiskolánként eltérő a gyakorlat, mi az alábbit követtük: az ajtóban, vagy a kertkapuban egy pillanatra megállunk, két lábunk közt a küszöbbel  - ez jelöli ki a határvonalat az ebnek, amin nem léphet át - majd belépünk a házba. Ha a kutyák utánunk csörtettek, egy határozott NEM kíséretében visszatoloncoltuk őket a teraszra. Amikor szépen vártak, szóra bejöhettek. Utána napközben már nyugodtan mászkálhattak egyedül, de ha velük egyszerre érkeztünk az ajtóhoz, mindig várniuk kellett. Mára már ez rutin lett, néha észreveszem hazaérkezéskor, hogy a kutyák kinn maradtak J

Felhívjuk a figyelmet, hogy a fizikai büntetés nem erősíti senki pozícióját, mint alfa, ez csak bizalmatlanságot szül, félelmet és kellemetlen érzését. Azt szeretnénk, ha a gazdik jó vezetőként álljanak kutyáik előtt, akik képesek őt követni.

Minap olvastam egy cuki cikket arról, hogy milyen jelei vannak annak, ha a kutyánk szeret minket. Többek közt ilyeneket sorolt: ásít, lábadra ül, neked dől, a szobádban alszik, rád ugrik, amikor hazaérkezel, odahozza a játékát… Na, jó, volt benne pozitív is, mint pl. nyugodtan végignézi, ahogy elmész otthonról. De a felsorolásban a viselkedési példák szinte kivétel nélkül a dominancia jelei, olyanok, amiket csak a falkavezér tehet meg, vagy kezdeményezhet.

A kutyák falkában való élete nem a szeretetről szól, bármennyire is fáj ez a lelkünknek.  A falka könnyebbé tette az életben maradást a tagjainak, biztosította az élelmet és a nyugodt vackot. A kutyáknak ma is ugyanez az alap az igénye. Minden falkában van egy vezető, aki képes egyesíteni a tagokat, és diktálni a feltételeket; ő az alfa.

Amikor arról beszélünk, hogy a kedvtelésből tartott kutyánk, vagy kutyáink kit tekintenek falkavezérnek, akkor annak nagyon fontos biztonsági okai vannak, nem pedig önző, emberi narcisztikus okai. Az alfa ugyanis az, aki először eszik, a legjobb és falatokat kaphatja meg, ő dönt a falka helyváltozatásáról, pihenésről, játékról, és általában mindenről - a többi tag pedig döntése szerint cselekszik.

Miért baj nekünk, ha a kutyánk a falkavezér? Gondolhatnánk, hogy mindegy ki eszik előbb, ki hol foglal helyet a kanapén (egyáltalán miért megy fel ugye), húz-e a séta közben, stb. mert ez csak a mi kényelmünket befolyásolja. Ha nekünk jó, akkor pedig miért ne? Ami gond lehet, és sajnos sokszor tényleg gond is, hogy minden esetben a falkavezér határozza meg azt is, hogy ki barát és ki ellenség, ha valakivel találkozik a falka séta közben, vagy amikor vendég jön a házhoz. A falkavezér dönti el, hogy egy általa veszélyesnek vélt szituációban a falka mit lép: támad vagy menekül. Ha a falkavezér a kutya és nem a gazda, akkor ebből hatalmas problémák, sőt tragédiák lehetnek.

Szofi - ne akarjon támadásról / menekülésről dönteni

A kutya, amióta háziasítottuk, az egyetlen faj, amely egyedülálló módon elfogadta az ember dominanciáját, vagy legalábbis képes azt elfogadni.  "Az ember legjobb barátja" címke  a kutyákon az az a tény, hogy megtanultak együtt élni az emberekkel.  Persze nem azért, mert szolgalelkűek, vagy szeretik a béna parancsainkat, hanem azért, mert elég intelligensek ahhoz, hogy felismerjék az EMBERT, aki úgy tud viselkedni, mint egy alfa a saját falkájukban. Alfának lenni nagy feladat és stressz, egy kutya az emberi környezetben nem tud mindent megoldani. Állandóan figyelnie kell, őrizni a kerítést, figyelemmel kísérni a sok betolakodó vendéget, pláne van feladat egy zsúfolt, belvárosi séta során.  Ha a gazdi a falkavezér, és a kutya megbízik benne, akkor sokkal nyugodtabb és hosszabb életet biztosíthatunk a kutyánknak, aki, ebben az esetben nem is fog a pozíciónkra törni. Viszont ha azt látja, hogy a gazdája nem tud megbirkózni a feladatokkal, akkor ő magára vállalja és felborul a sorrend. Hátra lesz pozícionálva ember a kutya mögé és kis kedvencünk lesz a ház ura.

Mit tehetünk, ha ez a sorrend láthatóan nincs rendben? Csak az az egy út van, hogy életmódot váltunk a kutyánkkal, és kőkeményen betartjuk / betartatjuk a szabályokat, vagy ha ehhez nem érzünk elég energiát, forduljunk szakemberhez. Sajnos ez is olyan, mint a fogyás vagy a sport: támogatást kaphatunk, de a nehezét mindenképpen nekünk kell megcsinálni.

Cuki, de a falkban élés szabályit meg kell még tanulnia

Az  első lépés a felismerése a helyzetnek, mert ha nem is tudjuk / akarjuk, addig elkényeztetett kedvencünk életét túlszigorítani akkor legalább oda tudunk figyelni ebünkre és elébe tudunk menni a rossznak, nehogy nagy baj történjen. Ne kerüljünk bele  a hírekbe azzal, hogy "sosem gondoltam volna, olyan jó kutya volt mindig".

Kövessétek a blogot, és a továbiakban megosztunk pár kipróbált módszert, amivel a hatalmat visszvehetjük szemtelen kedvencünktől.

Futásban az edzettséget a Cooper-teszttel mérik. Nagyon egyszerű módszer, mert csak annyi a dolgunk, hogy futunk 12 percet és megnézzük, mekkora távot tettünk meg ez alatt az idő alatt. Nem és életkor szerint vannak megadva az eredmények.

Emlékeztek, hogy a suliban is ezzel borzolták az idegeinket a suliban a tornatanárok? Annak idején 12 perc alatt kellett lefutni 2 km-t (lányokra vonatkozott, a fiúknak nem volt ennyi idejük - szegényeknek). Soha de soha nem tudtam 12 percet egyhuzamban futni, mindig bele kellett sétálni, és a futás is többnyire azt jelentette, hogy próbálok kocogni. Suli óta ez az állapot csak tovább romlott, idén januárban már egy perc futás is komoly kihívást jelentett. Nem véletlenül született meg a Ha egyetlen percet sem tudsz végig kocogni... című poszt itt a blogon.

Nos, a sok munkának és kitartásnak hála, ma életemben először lefutottam 12 percet, és ez idő alatt teljesítettem a 2 km-t. Ezzel pedig a nagyon rosszból a nagyon jó kategóriába léptem, és erre végtelenül büszke vagyok.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezzel eléggé ki is purcantam, majd' 5 percbe telt mire összeszedtem magam és újra tudtam kocogni. Egyértelmű, hogy a teszt csak egy dobozos eszköz, és nem foglalkozik vele, hogy mi történik a 13. percben, de nekem mégis fontos, hogy egy kis részcélt elértem, amit januárban elhatároztam, végigvittem, és ezzel máris új célokat tűztem ki magam elé. Képes vagyok percekig futni úgy, hogy szinte szállok, könnyed vagyok és talán mondhatom, élvezem is a futást. Januárban, plusz 16 kg-al nem hittem volna el.

Végül összesen 40 percet edzettem a futógépen, hol hegymenetben gyaloglással, hol sprintfutással, így lassan már elmondható, hogy vannak kimondottan futóedzéseim. Nem csak bemelegítés a futópad a kondi előtt, hanem szétválnak a „gyúrós” napok a futástól. Olyan jó ezt leírni :)

I. (Szent) István munkássága meglehetősen egységes megítélés alatt áll Magyarországon. Államalapító királyunk az, akit szinte vita nélkül elfogadunk a legzseniálisabb politikusnak és személyét annak rendje módja szerint számos legenda lengi körül.

A tisztább kép megalkotásában a politikai eszmetörténet van segítségünkre, ami segít megismerni, hogy adott korban mit gondoltak, mit mondtak, mit írtak egy eseményről.  Sok esetben egy-egy történeti forrás puszta propagandamunka, de kiolvasható belőlük, hogy mit gondoltak saját hatalmukról a királyok, hogyan szivárogtak be eszmék az országba. Magyarország – Anglián kívül – az egyetlen olyan európai ország, ahol a XII. századtól a királyt úgy tekintették, mint az illető országban lévő egyház fejét. Az apostoli királyság gondolata túlélte a középkort is, és egyesek szerint napjainkig hat. A hagyományban Szent István koronázásáig mehetünk vissza.  

A köztudatban Hartvik legendája él, miszerint a pápa koronát küldött és ezt erősítette az a tény, hogy a magyar történészek mértékadó többsége sokáig ezt vallotta, „megegyeztek” ebben. A császárpárti nézet azt vallja, hogy a koronázási jelvényeket a császár küldte, de ez nem jelentett hűbéri függést. A középutasok szerint nem fontos, hogy kitől kapta István a koronát.

Nézzük meg, hogy mit mondanak a korabeli források:

• Legenda Maior - Szent István nagyobbik legendája (~1077)
  A szentté avatási szertartásokra (István, Imre, Gellért, Zoerard-András és Benedek) készült legenda. I. (Szent) László hatalomra kerülésének legitimációja erősen kétséges volt, így neki nagy segítség volt a keresztény királyság kultuszának megteremtése. A legendában a koronázási eseményről  szóló részben  imperialis  (birodalmi) signum kifejezés olvasható.  Itt egyértelműen a Nemet Birodalomról van szó, de mégis kétséges a jelentése. A korona származhat a Német Birodalomból, de azt is jelentheti, hogy a király általa olyan jogokkal bír, mint a császár. 

• Legenda Minor (1083 után)
  A célja a király szentségének bemutatása volt. Nm sok információt tartalmaz, inkábba a kor hangulatát tükrözi.

• Hartvik püspök legendája (~1100)
  Hartvik püspök (püspökésge nem azonosított) Kálmán parancsára  írta meg a legendát aki a két korábbi szövegét átemelte, rendezte, és kiegészítette plusz fejezetekkel, melyek igazsága nem bizonyos. A koronázási részben ő már regalis signumot ír, azaz megváltoztatta a jelzőt. Hartvik minden térítő szerepet Istvánnak tulajdonít.

• Theotmar, merseburgi püspök krónikája
  Hiteles, de nem teljesen érthető. A magyar királyság létrejöttében kiemeli a császár tevőleges szerepét: kegyét és bíztatását említi. Mit jelenthet ez? Német történészek hűbéri alávetésnek gondolták. Maga a tény, hogy a koronát a pápa küldte, nem kizárt, de fontosabb volt a császár akarata. A korona és az áldás többnyire a pápától érkezett, de Rómában a császár és a pápa közösen hoztak döntést. Nehezen lehet elképzelni, hogy a császár tudta nélkül adott volna a pápa Istvánnak koronát.
  

• Adémar de Chabannes francia krónikás feljegyzéseiben olvasható egy lándzsa, amit Ottótól kapott István.
  Hasonlót a lengyel fejedelem is kapott, melynek másolata Krakkóban látható. A magyar lándzsa a Ménfői csata (1044) urán Rómába került, majd eltűnt.

Istvánnak nem a korona, hanem a lándzsa volt a legfontosabb uralmi jelvénye. A magyar kutatás sokáig nem tudott mit kezdeni az Istvánt ábrázoló képeken feltűnő lándzsával, egészen 1968-ig, amikor Nagyharsányban előkerült egy cserép, benne dénárokkal. A koronázás után István emlékpénzt veretett, mely nagy ezüsttartalmú dénárok voltak, de nem kerültek forgalomban soha. Több hamisítvány és utánzat került elő, de a nagyharsányiak bizonyosan István veretei.  A dénárok egyik oldalán egy kápolna látható, a másik oldalán egy felhőből kinyúló kézben egy zászlós lándzsa lancea regis (a király lándzsája) felirattal. A lándzsa lehet királyi jelkép, de bibliai utalás is. Utóbbit a felhőből kinyúló kéz miatt gondolják, azaz egyesek szerint István legitimációja közvetlenül Istentől származik.  Azonban, a XI. században a császári hatalomnak volt  a jelképe a lándzsa, a zászlós lándzsa pedig a hűbériségé.

Magyarország István korára két nagyhatalom harapófogójába került, miközben az új az állam létrejöttét a kortársak is érzékelték (ekkor még nem volt klasszikus állam fogalom). A keresztény magyar királyság önálló magyar egyházszervezetet igényelt, miközben nemrég még missziós területnek számított a vidék. A - jelen esetben német - térítők alapjaiban veszélyeztették a születő országok szuverenitását. A korban két nép szuverenitása volt kérdés, a magyaroké és a lengyeleké. III. Ottó császár mindkét országba térítőket küldött, ami a birodalomba való betagolódás veszélyével fenyegetett. Az alapíthatott ugyanis püspökségeket, aki adott országnak a legfőbb ura volt. István biztosan nem a püspökségek alapítása elismeréséül kapta a koronát, hanem az áldás és a korona elnyerése biztosította olyan jogokkal, hogy püspökségeket alapíthatott. Olyan jogokat kapott, mint a császár, különben III. Ottónak kellett volna püspökségeket alapítania.

István a koronázással nyilvánvalóvá tette, hogy keresztény uralkodóként akar uralkodni. Trónra lépése után további harcokat kellett vívnia. Még Géza halála után Koppány ellen diadalmaskodott Veszprémnél, majd 1003-ban az erdélyi gyulát verte le, 1028-ban Ajtonyt a Maros vidékén. Fontos politikai lépes volt, hogy István előbb keresztény uralkodóvá nyilvánította  magát és csak utána fordult  a riválisai ellen. Biztosította magának a jogokat belső ellenfelei legyőzéséhez és a környező országokkal szemben is legitimálta a szuverenitását.

Természetesen a Német Birodalomnak voltak hűbérúri igényei, ezt muatatják a korai katonai konfliktusok. III. Ottóval béke vette kezdetét, halála után fia, II. Henik sógora, István ellen nem indított hadjáratot, de a lengyelek ellen igen! Magyarországnak ez alatt az idő alatt volt ideje megerősödni, és mire II. Konrad császár 1030-bantámadást indított, a magyarok már sikeresen visszaverték csapatait.

István talán nem volt szent, talán tényleg csak egy fiatal állam igénye megvolt megtalálni korai védelmezőit Szent István és Szent Imre személyében, de zseniális államférfiként felismerte, hogy mire van szüksége ahhoz hogy hatalmát, és az országunkat megerősítse. Nélküle ki tudja, hogy vitázhatnánk-e ma a tűzijáték felesleges, vagy fontos mivoltáról, kóstolhatnánk-e új kenyeret, versenghetnének-e cukrászdák ország tortáért, lenne-e Magyarország, lennénk-e mi, magyarok.

Augusztus 20-án álljunk meg egy pillanatra, és az ünnepi forgatag közepén, vagy otthon a családunk körében és gondoljunk pár percig a gyökereinkre, történelmünkre. Hátha kicsit felül tudunk emelkedni a hétköznapi gondjainkon és méltóképpen meg tudjuk ünnepelni a hazánk születésnapját.

Hiába szeretne valaki erdei utakon tekerni, sajnos általában azzal kell szembesülnie, hogy rettentő nehéz olyan utat találni, ahol nem tiltják az erdőkben a biciklizést.

Ezen változtatott idén áprilisban a Pilisi Parkerdő Zrt. azzal, hogy a turizmus fejlesztésekor nem csak a bakancsosokra gondoltak, hanem a kerékpársport szerelmesire is. A Pilisben, a Visegrádi- és a Budai-hegységben több mint  600 km kerékpározásra kijelölt útvonalat vehetünk birtokba. Hasonlóan a gyalogos túraútvonalakhoz kijelöltek erdei bicikli utakat is, a teljes szakaszon felfestett jelekkel segítik a tájékozódást.

Nem állt meg ennyinél a projekt, egy informatív oldal, a pilisbike segíti a túrák tervezését. Az első és legfontosabb, hogy kijelölt parkolóhelyekről indul minden túra, így lehetőség van autóval megközelíteni a kezdőpontokat és felkészülhetünk a tekerésre. Egy-egy parkolóból több túra indul, ezeket számozással különböztetik meg egymástól. Az oldalon fel van tüntetve hogy mennyire könnyű vagy nehéz az útvonal, mennyi a menetidő, aszfalton vagy földúton halad, javasolják-e esőzések után stb.

Bővebb információt  a szakaszokról itt találtok.

Először a Pilisszentiván Sportpálya parkolóból induló legkönnyebbek egyikét, a Boldogasszony túrát jártuk be.

Először aszfalton haladunk, átkerekezünk Piliscsabára, majd a kertek alatt érjük el a város szélét. Először alattomosan emelkedő földúton haladunk, élvezzük a természetet, majd hamarosan hosszú kaptató vár ránk. Amikor azt hisszük, hogy vége, a jobbos kanyar után olyan meredek emelkedő kezdődik, hogy gyalog is elmegy a kedvünk a megmászásától. Nem szégyen tolni, de lassan fel lehet mászni a tetejére. Nekem több megállással és pihenővel sikerült csak.

Alig egy kis szintezés után megint emelkedő következik, de hamarosan felérünk a tetőre és innentől lefelé száguldunk. Hamarosan a legszebb részhez érünk, fák közt árnyas szintező úton haladunk, csak kisebb emelkedések próbálnak megakasztani - hiába.

Újabb lejtmenet (itt már sejthető, hogy visszafelé is megizzadunk majd) után egy rövid mezőszéli út után beérünk Pilisszántóra. Itt hívogat az út melletti cukrászda egy kis pihenőre kávéval, fagyival.

Végre nem csak üres szavak puffogtatása, hogy mennyire fontos a szabadidő és a rekreációs célú kerékpározás, hanem volt mögötte akarat is.

Menjetek ki az erdőbe sétálni vagy bringákkal is, nagyszerű élmény!

Hogyan telnek egy átlagos 4-5 éves kisfiú mindennapjai? Jó esetben véget nem érő játékkal, és játékos tanulással. Játékai során egyre több és hasznosabb tapasztalatra tesz szert, melynek során egyre jelentősebb szerepet kap a beszéd.  Egyre kitartóbb lesz a tevékenységei végzése során. Szándékos figyelme, emlékezete, megfigyelése is egyre magasabb szintre jut. 

4 éves korára a gyermek:
• ki tud rakni egy 12 darabos puzzle-t
•10 vagy annál több kockából tud tornyot építeni
• tudja használni az ollót
• egylábon ugrál
• meg tudja tartani magát egy triciklin és tudja hajtani is
• el tud kapni, meg tud ütni és el tud dobni egy labdát
• le és fel tud szaladgálni a lépcsőn, és könnye)n veszi a hirtelen fordulásokat
(forrás: Családivilág.hu)
• gokartos szlalomversenyekre jár ;)

Sokszor hallani, hogy a nagy versenyzők mind korán függővé váltak  a benzinszagtól , Michael Schumacher például négy évesen  kezdett gokartozni, és hat éves korában már bajnokságot nyert.

Magyarországon a gokart iskolák és versenyző képzések 6 éves kortól várják az érdeklődőket, de a legalsó korhatár mindenhol minimum 4 év.  Máté 3 éves korában kapta meg első gokartját, azóta szinte ki sem akar szállni belőle.  Kitartóan edz 35 fokos melegben, vagy esőben is, versenyekre jár, és készül, hogy egy nap Formula1-es pilóta válhasson belőle.

Szülei is nagy rajongói az autósportoknak, rendszeresen indulnak rallye versenyeken. Azt viszont ők sem hitték volna, hogy Mátét ennyire megfertőzi a gokartozás élménye, de elhatározták, hogy minden lehetőséget megadnak ami tőlük telik, hogy támogathassák.

Mi drukkolunk neki! :)