A kedvenc "okos" diétás tanácsaim egyike a "bármit ehetsz, csak mértékkel" mondás.
Nem akarok senkit elkeseríteni, de aki ezt elhiszi az jobb, ha bele sem kezd. Illetve nyilván igaz a fenti mondás fogyókúrára abban az esetben, ha valaki csak lefogyni akar és elég neki egy hangya méretű kalóriabomba egy napnyi időtartam alatt. De ettől még baromi éhes lesz, ráadásul úgy fogy fogyni, hogy elvész az energiája, összetöpped és állandóan fájni fog a feje. Hurrá, akinek ez kell, az csinálja csak nyugodtan.
Viszont ha megnézzük, hogy a normális egy napos táplálkozáshoz mit kellene enni és mennyit, akkor rögtön látni fogjuk, hogy a kialekított rendszerbe nem lesz beilleszthető a mindent ehetsz szöveg. Egy-egy étel önmagában fél adaggal is fedezi a teljes napi kalória bevitelt, ezért bár meg lehet enni, de akkor sem reggelizni, sem vacsorázni nem lehet majd miatta, a köztes étkezések is nyilván kiesnek, és ezek az ételek kb. 2 óra múlva farkaséhséget okoznak. Nem jobb akkor inkább teljesen lemondani róla és napi 3-5 alkalommal, sokkal nagyobb mennyiséggel "jól lakni" kevesebb kalóriával, minőségi táplálékkal?
Tudatosan kell táplálkozni, de nem úgy, hogy tudatosan megeszünk minden vackot, mert valaki ezt tanácsolta, vagy mert ez sokkal kényelmesebb, mint bármifle lemondás.
Olyan embert nem is ismerek, aki fogyni akar + nagyon szereti a csokit (vagy bármivel ez behelyettesíthető) + beéri hetente egy kockával. Amikor én egésszégesen akartam nassolni, mandulát és mogyorót ettem. Superül hangzik? Igen, azt leszámítva hogy megettem egy egész csomaggal belőle, nem egy fél marékkal, ahogy még elfogadható lenne. Tisztelet a kivételnek, de szerintem nincs olyan, hogy csak egy falatot eszünk valamiből ami bűnös és úgy de úgy vágyunk rá. Ha kinyílik a tábla csoki, akkor az el is tűnik azonnal és elszabadul a pokol. Ennek elejét kell venni, és nem enni bármit. Kicsit sem, soha.
Nagyon fontosnak tartom itt is elmondani, hogy biztosan lesz olyan nap, amikor megeszünk valami "szemetet" mert tényleg nem tudunk ellenállni, de ez nem olyan nagy baj, ha nem tudatosan eldöntött, pláne nem tervezett dolog. Ha néha becsúszik valami hiba, azzal még nem dől össze a világ, csak ne legyen tervezve egy hiba vasárnapra anyu ebédjénél, egyszer a haverunk szülinapján, egyszer csak egy kis piálás miatt stb, mert akkor semmi értelme az egésznek. Ha ezeket mindet kizárod, és mégis valamit elszúrsz, akkor azzal simán oké leszel.
Nekem az a módszerem, hogy amikor bűnözni akarok, arra gondolok, hogy biztosan lesz olyan, amikor majd ennél jobban fogok vágyni a sült krumplira, vagy tésztára, és ezért akkor nem eszem meg, hanem tartogatom a rosszabb időkre. Nem engedek annak a csábításnak, hogy abban a pillanatban lenne a legrosszabb idő. Így nem a bármit ehetek-ről mondok le, csak későbbre halasztom. Későbbre tolom a bűnözést, mint mások az életmódváltás elkezdését - és mint tudjuk, így a később sosem jön el.
