Nézegeted a kezdő futóknak szóló edzésterveket és elkeseredsz? Mindegyik azzal kezdődik, hogy fuss egy percet és sétálj egy percet váltakozva? Te pedig egy percet sem tudsz futni, vagy ha igen, akkor egy perc pihenő után is még levegőért kapkodsz? A második perc futás gondolom már reménytelen... Még hogy ezt 10x ismételd...

Még januárban elhatároztam, hogy amint leadok 5-8 kg-ot, megkezdem a kondis edzéseket, és végre megtanulok futni. De magam is a fenti problémával küzdöttem. Annyira rossz állapotban voltam, hogy maximum fél perc futás után le akartam fordulni a futópadról. Kinn terepen pedig még ennél is rosszabbnak éreztem. Zavart a szél, a hideg, a meleg, a göröngyös föld, minden. Kb. 10 lépés után. Mindemellett túrázni jártam, és 20-30 km természetes napi táv volt, a ennek ellenére mumus maradt. Nem tudtam elképzelni, hogy ez ekem menni fog valaha.

Mi segített mégis? Csak az elhatározás.

Elmentem kora reggel, munka előtt edzőterembe, vettem egy jegyet, és görcsberándult gyomorral rettegve néztem körül a vasakat emelgető kigyúrt pasikon, a futógépeken "repülő" atlétákon. Na, gondoltam, ez gyönyörű lesz... Felálltam a futópadra és elindítottam a szalagot. Először gyors gyaloglást választottam felfelé, ez legalább ismerős volt a túrákról, és adott némi magabiztosságot. De amikor úgy döntöttem, hogy síkra állok, és végre kipróbálom, mit tudok, 20 mp múlva rádöbbentem, hogy a minimum szint 3x annyi, amit én maximálisan teljesíteni tudok. Szerettem volna hazamenekülni, hiszen nincs olyan oldal, ahol azt gondolnák a kezdőkről - akik nem sportoltak évek óta és túlsúlyosak, hogy ők se bírnának 1 percet futni. Pedig én nem bírtam. A 20 mp minden erőmön felül volt - maximum azt elfogadom, hogy lehetett volna lassabban is próbálni. Úgy döntöttem, hogy nem adom fel. Nem érdekel, hogy ki néz, ki mit gondol rólam, hogy én vagyok a ciki szánalmas kövér lány, akkor is meg fogom csinálni. Kocogtam maximum fél perceket úgy, hogy alig vált el a tempóm a gyaloglástól, aztán 2-3 percig pihentem sétával. Hetek alatt nagyon lassan kúszott fel a kocogási időm egy percre. De akkor madarat lehetett volna fogatni velem. Tudtam közben, hogy ez még rettenetesen kevés és valójában inkább szomorú, hogy nekem arra kellett edzenem, hogy el tudjam kezdeni a futós edzéseket. Ma már 7 percet kocogok egyben, és egy perces szünetekkel két perc gyors futásokat és egy perces sprinteket váltogatok. Még mindig messze vagyok az általánosan edzett szinttől, de egyre inkább biztos vagyok benne, hogy elérem a célomat: 2 km 15 percen belül, és utána 5 km fél órán belül.  Ma már futok, és tudom értékelni, amikor könnyedén szedem a lábaimat. Amikor kimegyek a szabadba, néha már élvezem a szelet és a meleget, a napsütést és a küzdést.

Hetente kétszer biztosan, de néha háromszor, négyszer is az edzőteremben kezdek, emelgetem én is a vasakat,  már nem gyomorgörccsel megyek be és csak néha szörnyülködöm azon, amit a tükörben látok.

Semmilyen rossz érzés, vagy félelem, szégyen ne legyen gátja  a változásodnak, csak magadért csináld, meg azokért, akik hisznek benned, szeretnek, de féltenek a csalódástól és azt mondják ne sanyargasd magad, így szeretnek. Nekik 4-5 hónap múlva leesik majd az álluk, hogy milyen jól nézel ki, és ilyen régóta keményen küzdesz valamiért. Büszkék lesznek rád és te is magadra.