Ha még sosem ültél raft hajóban, és gondolkodsz rajta, hogy kipróbáld a vadvízi kalandokat, akkor valószínűleg az a legfőbb aggodalmad, hogy vajon ez mennyire biztonságos sport, merjél-e belevágni. Ilyenkor jönnek azok a barátok és ismerősök, akik már voltak hasonló túrán és nem történt velük semmi vészes baleset, sőt simán ment minden. Ők azt fogják mondani, hogy nem lehet baj, ez nagyon biztonságos, persze hiszen gyerekeket is visznek, gondold csak meg, hogy lehetne ez veszélyes stb.

Rafting-  rémálom vagy életre szóló kaland?

Alapvetően nekik van igazuk, a rafting túrákon nem szokás meghalni, de sosem szabad elfelejteni, hogy ez egy extrém sport, így ennek megfelelően veszélyes is. Vagy legalábbis veszélyesebb, mint otthon ülni a kanapén. Akár tetszik, akár nem, ez mindenképpen több kockázatot jelent, mint sétálni az erdőben, vagy focizni otthon a kertben. A döntést mindenki magának hozza meg, és saját felelősségre vesz részt a túrákon.

Júniusban Szlovéniban Bovecben fejest ugrottunk az élményekbe. Szó szerint, hiszen vízre szállás után - talán egy perc sem telt el - felborultunk a raftunkkal. Gyakorlatilag, amiket a biztonsági eligazításon hallottunk, azok mind sorban megtörténtek velünk. Nem tagadhatom, hogy volt olyan pillanatom, amikor a folyó úgy sodort magával, mint egy pici fadarabot és én kapkodtam a levegőért a kusza hullámok közt. Nem volt minden pillanat felemelő, sőt! Csak az járt az eszemben, hogy valahogyan ki kell, hogy ússzak a partra, és utána isten engem úgy segéljen soha de soha többé a folyó közelébe sem megyek, ha kell hazagyalogolok úgy ahogy vagyok. Aztán eszembe jutottak a tanácsok, hogy ilyenkor mi a teendő, de semmi sem segített, csak az, amikor bedobtak nekem egy kötelet és szinte szó szerint kihalásztak. Amikor partra értem, remegett kezem-lábam, szédültem és masszív hányingerrel küzdöttem. Semmit sem éreztem, elöntött az adrenalin, és a "Jól vagy?" kérdésre egy határozott "Nem!" volt a válasz, de fülig ért a szám és úgy másztam vissza a hajóba, mint egy szemellenzős versenyló. Ahogy újra mindenki együtt volt, és eveztünk át a hullámokon, úgy éreztem, enyém a világ. Teljesen felszabadultam és éreztem ez a pillanat az enyém, minden percét élvezni tudtam.

A többi hajó a folyó kicsit lentebbi beszálló pontján került vízre, ők kihagyták azt a szakaszt ahol mi beborultunk, nem is történt velük semmi, ahogyan velünk sem már a későbbiekben. Tudni kell, hogy aznap nagyon magas volt a vízállás, extra erős sodrással. Előző nap senki sem szállt vízre, és most is csak raftok. Kajakokat nem engedtek kölcsönözni, mert túl veszélyesnek ítélték – nem kockáztatnak.

A mi túravezetőnk mondta, hogy ahol mi beszállunk az egy picit vadabb rész, rögtön a nehezével kezdünk és nem lesz időnk összeszokni.

Tudtuk tehát mindannyian, hogy benne van a pakliban a borulás - még ha reméltem is, hogy elkerüljük – de mi az izgalmat kerestük. Ha bárki bizonytalan, vagy fél, akkor őt nem teszik ki még ennyire sem kockázatnak. Ha kell, a gyerekeket nagyobb és stabilabb hajóba teszik, két túravezetővel, és őket a kicsit is nehezebb részeken beültetik a raft hajó aljába. Az aprónép élvezte is rendesen! Természetesen nálunk sem volt törvényszerű a fürdés, csak kicsit máshogyan lapátoltunk, mint ahogyan az a vezetőnk utasításba adta, és így ő nem tudott tökéletesen kormányozni. Javítani pedig nem volt már időnk. Leszámítva a lábamon keletkezett a lila foltokat és a pár pillanatos kétségbeesést (még este is az orromban éreztem a folyót) ez az élmény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a további szakaszokat felhőtlenül élvezni tudjam.

Összefoglalva,  a rafting veszélyes, de a vezetők nem bolondok, maximális biztonságot nyújtanak mindenkinek.  Lételemük a kaland, de őrültségre azért ők sem hajlandóak. Lazák és örök vidámak, de a lazaság nem azt jelenti, hogy beáldozzák be a profizmust holmi kétes akcióért. Ez nekem végtelenül szimpatikus volt akkor is és utólag is. Ráadásul a srácok képzett túravezetők, vadvízi mentők, bármilyen helyzetet higgadtan tudnak kezelni, nem fognak senkit ott hagyni ha netán baj történik.

Mindenkinek ajánlom, hogy menjen és próbálja ki, magam is bármikor visszamennék, már másnap hiányzott az egész légkör.

Mi a Fröccs csapatra bíztuk magunkat a szlovéniai Bovecben, de elég sok klub üzemel itt, akik közül bárki megtalálhatja a számára legszimpatikusabbat.