Minap olvastam egy cuki cikket arról, hogy milyen jelei vannak annak, ha a kutyánk szeret minket. Többek közt ilyeneket sorolt: ásít, lábadra ül, neked dől, a szobádban alszik, rád ugrik, amikor hazaérkezel, odahozza a játékát… Na, jó, volt benne pozitív is, mint pl. nyugodtan végignézi, ahogy elmész otthonról. De a felsorolásban a viselkedési példák szinte kivétel nélkül a dominancia jelei, olyanok, amiket csak a falkavezér tehet meg, vagy kezdeményezhet.

A kutyák falkában való élete nem a szeretetről szól, bármennyire is fáj ez a lelkünknek.  A falka könnyebbé tette az életben maradást a tagjainak, biztosította az élelmet és a nyugodt vackot. A kutyáknak ma is ugyanez az alap az igénye. Minden falkában van egy vezető, aki képes egyesíteni a tagokat, és diktálni a feltételeket; ő az alfa.

Amikor arról beszélünk, hogy a kedvtelésből tartott kutyánk, vagy kutyáink kit tekintenek falkavezérnek, akkor annak nagyon fontos biztonsági okai vannak, nem pedig önző, emberi narcisztikus okai. Az alfa ugyanis az, aki először eszik, a legjobb és falatokat kaphatja meg, ő dönt a falka helyváltozatásáról, pihenésről, játékról, és általában mindenről - a többi tag pedig döntése szerint cselekszik.

Miért baj nekünk, ha a kutyánk a falkavezér? Gondolhatnánk, hogy mindegy ki eszik előbb, ki hol foglal helyet a kanapén (egyáltalán miért megy fel ugye), húz-e a séta közben, stb. mert ez csak a mi kényelmünket befolyásolja. Ha nekünk jó, akkor pedig miért ne? Ami gond lehet, és sajnos sokszor tényleg gond is, hogy minden esetben a falkavezér határozza meg azt is, hogy ki barát és ki ellenség, ha valakivel találkozik a falka séta közben, vagy amikor vendég jön a házhoz. A falkavezér dönti el, hogy egy általa veszélyesnek vélt szituációban a falka mit lép: támad vagy menekül. Ha a falkavezér a kutya és nem a gazda, akkor ebből hatalmas problémák, sőt tragédiák lehetnek.

Szofi - ne akarjon támadásról / menekülésről dönteni

A kutya, amióta háziasítottuk, az egyetlen faj, amely egyedülálló módon elfogadta az ember dominanciáját, vagy legalábbis képes azt elfogadni.  "Az ember legjobb barátja" címke  a kutyákon az az a tény, hogy megtanultak együtt élni az emberekkel.  Persze nem azért, mert szolgalelkűek, vagy szeretik a béna parancsainkat, hanem azért, mert elég intelligensek ahhoz, hogy felismerjék az EMBERT, aki úgy tud viselkedni, mint egy alfa a saját falkájukban. Alfának lenni nagy feladat és stressz, egy kutya az emberi környezetben nem tud mindent megoldani. Állandóan figyelnie kell, őrizni a kerítést, figyelemmel kísérni a sok betolakodó vendéget, pláne van feladat egy zsúfolt, belvárosi séta során.  Ha a gazdi a falkavezér, és a kutya megbízik benne, akkor sokkal nyugodtabb és hosszabb életet biztosíthatunk a kutyánknak, aki, ebben az esetben nem is fog a pozíciónkra törni. Viszont ha azt látja, hogy a gazdája nem tud megbirkózni a feladatokkal, akkor ő magára vállalja és felborul a sorrend. Hátra lesz pozícionálva ember a kutya mögé és kis kedvencünk lesz a ház ura.

Mit tehetünk, ha ez a sorrend láthatóan nincs rendben? Csak az az egy út van, hogy életmódot váltunk a kutyánkkal, és kőkeményen betartjuk / betartatjuk a szabályokat, vagy ha ehhez nem érzünk elég energiát, forduljunk szakemberhez. Sajnos ez is olyan, mint a fogyás vagy a sport: támogatást kaphatunk, de a nehezét mindenképpen nekünk kell megcsinálni.

Cuki, de a falkban élés szabályit meg kell még tanulnia

Az  első lépés a felismerése a helyzetnek, mert ha nem is tudjuk / akarjuk, addig elkényeztetett kedvencünk életét túlszigorítani akkor legalább oda tudunk figyelni ebünkre és elébe tudunk menni a rossznak, nehogy nagy baj történjen. Ne kerüljünk bele  a hírekbe azzal, hogy "sosem gondoltam volna, olyan jó kutya volt mindig".

Kövessétek a blogot, és a továbiakban megosztunk pár kipróbált módszert, amivel a hatalmat visszvehetjük szemtelen kedvencünktől.