A napsütéses őszi hétvégéken érdemes kimozdulni a természetbe és kicsit kirándulni. Ha nem tudod, hogy hová is indulj, most egy nem túl messzi osztrák kirándulóhelyet javaslunk. Ez a túra egy nap alatt is kényelmesen bejárható. A 3óra vezetés oda és a szintén 3 óra vissza elég fárasztó lehet, nekünk tűréshatáron belül van.

Még tavasszal vásároltam egy kis könyvet, melyben a Bécsi-Alpok legszebb túraútvonalai vannak összegyűjtve rövid leírással, térképpel. Akkor fellelkesültem, de a könyv a szekrény mélyére került, Ausztriába pedig be sem tettük a lábunkat.  Az ősz beköszöntével azonban már nagyon mehetnékem volt és előástam a túrakalauzt. Őszintén szólva, egyik útvonal nem volt meggyőző, de nem adtam fel és rákerestem egyesével a célpontokra. Olyan képeket válogattak össze a túrákról, amelyektől sok kedvem nem támadt odamenni, miközben szurdokok, patakok és vízesések sora várt rám már fél éve J

Így aztán egyik szombat reggel felkerekedtünk és neki is indultunk a Myrafalle vízesés irányába.

Egy benzinkútnál reggeliztünk, kávéztunk, megvásároltuk az osztrák pályamatricát és robogtunk is tovább Bécs felé.

A végcél Muggendorf, de a Waze tudja a Myrafalle parkolót is – nem kell bemenni Muggendorfba, mellette/felette van a parkoló, nagyon jól ki van táblázva minden.

Budapestről kb. 300 km, 3 óra alatt oda lehet érni. Fél 7-kor indultunk, egy megállással délelőtt 10-kor már a belépőt váltottuk.

Hazafelé pedig kerek 3 óra alatt megtettük az utat.

A bejáratnál van mosdó, büfé, ajándékbolt, meglehetősen kényelmes, de ez által turistás is. A Myrafalle és Steinwandklamm kombinált belépő egy felnőttnek 6€. Egy forgóvillán kell bemenni, a jegyen lévő vonalkódot olvassa le a gép.

A belépőhöz kapunk térképet, és miután bementünk, ott is található több térképes ismerterő, köztük magyarul is. Mi felfelé végig  a sárga úton haladtunk, lefelé a kéken (beiktatva a piros mászós szakaszt a rudolf-Decker-Steig létrával).

Végre elindulhatunk a fából épült pallókon, hidakon, lépcsőkön, keresztül-kasul a patak felett.

Eredetileg azt terveztük, hogy megnézzük a vízeséseket aztán autóval átmegyünk a szurdokhoz, de ezen az első részen olyan hamar feljutottunk még lépten-nyomon fotózva is, hogy úgy döntöttünk, hogy továbbra is gyalogosan fogunk haladni. Ha valaki kisgyermekkel jön, itt fenn biztosan el fog időzni, mert van egy kis játszótér. Ugyanezen az útvonalon vissza is lehet menni, akkor kifelé is szükség lesz a jegyünkre, vagy egy másik ösvényen is visszajutunk a parkolóhoz, illetve fel lehet menni innen a Hausstein sziklához is.

A szurdokhoz átvezető út eleje nem túl vidám, aszfalt, és emelkedik rendesen. Aztán kanyar, és megint emelkedik, és megint kanyar és még mindig emelkedik.  Szerencsére, mire nagyon unnánk, felérünk egy kellemes alpesi erdős-rétes vidékre ahol síkra vált, és egy jóleső sétával gyönyörködhetünk nézve a sok zöldet. Friss levegő, nyugalom, legelésző lovak – nem bántuk meg a sétát.  

Térkép szerint 45 perc, mi átértünk fél óra alatt. Szerintem, ha valaki lassúnak tartja magát, az is ott lesz egy órán belül. Hamarosan tehát meg is érkeztünk a Jagasitz Vendégházhooz, ahol jó esett leülni a teraszra egy limonádéval. (Finom, de drága, olcsóbb vinni vizet :D ) Itt gyülekeznek azok a kirándulók, akik autóval jönnek fel. Dél volt, de még nem éreztük éhesnek magunkat, így továbbmentünk a sárga jelzésen, ami egy térd-próbáló meredek lejtő, egészen a Steinwandklamm bejáratig.

Itt szintén egy kiépített kezdőpont van, innen is lehet indulni, ha valaki ide érkezik autóval. Mivel kombi jegyünk volt, csak becsippantottunk és indultunk is, sorban állás nélkül (Na jó, nem is volt nagy sor, kb 5 ember téblábolt még ott.) Rövid séta után meg is érkeztünk a hatalmas sziklák közé ahol már csak a kiépített fa lépcsőkön tudtunk felmenni.

Itt egy csepp víz sem volt, de el tudom képzelni, hogy máskor el is lehetne áztatni a cipőnket.

Érdemes váltócipőt és váltó zoknit vinni, nálunk is volt egy cseredarab a csomagtartóban. Öltözéket tekintve pedig egy réteggel többre lesz szükség a szurdokban, mert árnyékos, hűvös, amíg ki nem melegszünk a „mászásban”.

Hamarosan elágazik az út: vagy balra a piros jelzésen, át egy kis hídon és fel a létrán, vagy tovább egyenesen a kéken.

Az izgalmasabb vonal a piroson vezet, kisgyermekkel viszont meggondolandó! A hely kutyabarát, a kis kedvencek a kéken tudnak majd végigmenni. A két út a híres Töröklyuk (Türkenloch) barlang előtt találkozik, ide tehát az is be fog menni, aki a nagy létramászást inkább kihagyná. Mi is ezt a piros utat választottuk, hiszen itt található a Rudolf-Decker-Steig 15 m magas vaslétra.  Kicsit eláll, kicsit mozog, de leginkább rettentően meredek.

Ha valakinek ezt meglátva száll inába a bátorsága, pár lépéssel arrébb van  egy másik, nem olyan magas, és a sziklától nem annyira kitett létra is. Aki itt megy fel, és kicsit tovább halad a lépcsőkön, hamar be tudja várni a bátrabbakat vagy vakmerőbbeket, akik egy nagyobb mászás, barlangban bukdácsolás és láncokba kapaszkodás után ugyanide jutnak.

Kapaszkodunk tovább együtt, majd egy kellemes, erdei séta után szembejön a kék út és balra betérünk a már említett Töröklyukba. A tájékoztatók szerint szükség van zseblámpára, de nappal simán végig lehet menni a nélkül is, mert csak 8 m és a két végéről bejön elég fény. A láncba azért érdemes kapaszkodni, ha bizonytalan a talaj a lábunk alatt.Mindenesetre egy mobiltelefon fénye vagy zseblámpája bőven elég. Alapjában véve az egész egy kicsit túl van „paráztatva.”

Ha felértünk a sziklák tetejére, onnan már egy 10 perces könnyű sétával visszaérünk a Jagasitz Vendéglőhöz. Jól esett a bőséges ebéd. Napoztunk kicsit, majd újult erővel kb. egy óra alatt lesétáltunk a Myrafalle parkolóban hagyott autónkhoz.

Összességében 10:00-tól 14:30-ig voltunk itt. Volt ahol szedtük a lábunkat, volt ahol kényelmesen elidőztünk. Ha valaki nem akar olyan kora reggel indulni, mint mi tettük, akkor is kényelmesen végigjárhat mindent. 

Költségen sokat spórolhatunk, ha viszünk ennivalót, de főleg az üdítő, sör volt drága: egy fél liter limonádé és 3dl víz olyan 1.400 forintnak megfelelő ero volt, az ételek barátságosabb (de azért borsos) áron voltak kaphatóak. Egy nagy adag sült krumpli, 2 szelet rántott hússal 8€, a kis adag, amivel én bőven jóllaktam, egy nagy hús és egy kisebb adag krumpli 6€.

Mi innen továbbállva még nem hazafelé vettük az irányt, de a nap további kalandjait egy későbbi posztban mesélem el.

Ha hezitálnátok, induljatok el bátran, nem fogjátok megbánni, és ezt a túrát a család minden tagja élvezni fogja.