...az edzőterembe, a jógaklubba, a futópályára, a túraösvényre, a lovardába vagy bárhová és kezdj mozogni!
Mindegy, hogy mit csinálsz, de fontos, hogy végre elkezdd, és soha többé ne hagyd abba! A sport nem egy hónapig, vagy fél évig kell, hogy az életed része legyen, itt nincs végső cél, csak maga a MOZGÁS.
Már az is nagyon jó, ha otthon félre tolod a dohányzóasztalt a kanapé elől és tornázol egy órát a szőnyegen. Így kezdtem én is. Nem akartam a tipikus újévi fogadalmas kiscsaj lenni, aki január 2-án felbukkan a konditeremben, félve tekintget körbe a vasak közt, majd néhány hét múlva örökre felszívódik. Nem akartam foglalni a helyet az öltözőben a törzstagok elől, utálják az ilyen magam fajtákat. Persze én nem tűnök el 2 hét után, tudom, mert megfogadtam. De inkább úgy döntöttem, hogy először maradok a dohányzóasztal helyén a szőnyeg-tornánál, és majd ha látom, hogy ez oké nekem, elmegyek a konditerembe is.
Így aztán dvd-k és netes videók betöltése után a nappaliban kezdtem mozogni. Szinte minden nap egy órát szántam erre. Hétvégén is, este 9-kor is, fárasztó napok után is. Amikor a kezdőknek 0,5kg-os súlyzót javasoltak, akkor én szabd kézzel sem tudtam végigcsinálni a gyakorlatokat, 3-4 perc után azt éreztem, hogy leszakad a karom. De nem adtam fel. Tudtam, hogy ez most csak a kezdet. Nem siránkoztam azon, hogy milyen rossz állapotban vagyok, hanem tudomásul vettem és elkezdtem ehhez az állapothoz mérni magam. Fantasztikus érzés volt 4 perc helyett 8 percig bírni, vagy először végig szabályosan, odafigyelve edzeni egy-egy etapot és mindegy volt, hogy még mindig súlyzók nélkül nyomtam. Fejlődtem, és a változás nagyon hamar beindult. Minden apró siker energiát adott, hogy folytassam és minden nap többet akarjak.
Vágj bele te is!
- Határozd el, hogy végre megmozdusz és tudd, hogy ez örök életre szól majd!
- Mérd fel, hogy mire vagy képes, de ne keseredj el, akkor sem, ha rosszabb a fizikai állapotod mint gondoltad.
- Mindig magadhoz mérd magad, örülj a feljődésnek.
- Ne hagyj ki egyetlen edzésnapot sem!
